Könyvek,
porcelánok és a szekrény aljáról előbányászott ruhák is vannak a Budai
Zsibvásáron a Budaörsi út és a Hosszúrét utca találkozásánál. Kifejezetten
azoknak ajánlom ezt a piacot, akik nem bútorokat és faliórákat keresnek, hanem
szeretnek az apróságok között kutakodni és kincset találni.
-
Tízezer
a tonett asztalka – ütötte meg a fülemet a mondat, amire rögtön felkaptam a
fejem, hiszen igencsak kedvelem ezt a stílust. A válasz azonban már annyira nem
tetszett az eladónak, hiszen a már-már kékhajú idős hölgy csak elmentében
vetette oda: annyiért nem kell. Pedig a kecses lábú asztalka jól mutatna egy
csinos kis lakásban. Akár az enyémben is. Illene hozzá a dédipapám tonett
széke, amelyet ő csak gondolkodós széknek hívott.
A szombat reggelt a Budaörsi úton lévő
Budai Zsibvásárban kezdtem, melynek Facebook-oldalát már régóta nézegetem,
azonban most szántam rá magam, hogy kimenjek. Arra számítottam, hogy a kissé
nyálkás szombat reggelen kevés árussal és még kevesebb vásárlóval találkozom
majd, ám szerencsére kellemesen csalódtam. Az év első piacára szép számmal
gyűltek össze, bár nyáron biztosan szélesebb a kínálat. Legegyszerűbben talán a
Móricz Zsigmond körtérről a 240-es busszal lehet kijutni, amelyről a Madárhegy
utcai megállónál kell leszállnunk.
Kislányként is régiségek között
kutakodtam, nincs ez másként most sem. Jó érzés, ha olyan tárgy van a
birtokomban, ami már generációkat kiszolgált, és most az én otthonomat teszi
szebbé. Ahogyan a régiségkereskedő bátyám, Zoli mondja: ezekben a tárgyakban azt
kell becsülni, hogy megértek egy bizonyos kort.
Szeretem a porcelánokat, nemcsak a
kidolgozottabb, művészi darabokat, hanem az egyszerűbb, márkajelzés nélküli,
konyhai használatra szánt tálakat, fűszertartókat is. Ezekből is akadt szép
számmal a piacon, de art deco stílusú süteménykínálókból, süteményfogókból is. Nagyobb
bútorokat nem láttam, azonban kisebb székeket, foteleket igen, melyek jól
mutatnának egy eklektikus stílusú otthonban még akkor is, ha csak egy van
belőle. Amit azonban ritkán találok, az a madárkalitka. Tudom-tudom, sokan
furcsának találják, hogy valakinek tetszenek a madárkalitkák, de ha letesszük a
szoba egyik sarkába, bele pedig mécseseket teszünk, nagyon jól mutat. Vagy akár
régebbi könyveket is tarthatunk benne.
A piac egy hátsó szegletében van egy
árus, akinél minden könyv 200 forintba került, Itt már hosszabb időre
lecövekeltem, és nem tudtam betartani a „ma nem veszek semmit a lomispiacon”
szabályomat. Hosszas nézelődés és nyálcsorgatás után két könyvvel távoztam. Az
egyik egy Steinbeck kötet, a másik pedig a Balogh Tamás és Dlusztus Imre
könyve, amely egy nyolcvanas évekbeli szegedi botrány történetét dolgozza fel.
A Budai Zsibvásár bája talán abban is
rejlik, hogy a régi, már nagymamáink által is becsben tartott apróságok mellett
megtaláljuk a kiszuperált cipőket és az akciós Nutellát, csokoládékat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése