Tényleg jobb, mint a bolti - rétest sütöttem

A dédimamám mindig a rétes végét ette meg, amikor a szegvári lakodalmakba sütötte a süteményeket. A többi mehetett a násznépnek. A legtöbben már nem nyújtanak rétestésztát, eddig én sem tettem, megvettem a boltban. Többé ilyen nem lesz.

"Nem vagy normális" - mondták a legtöbben, amikor eltökélten kijelentettem: rétest sütök, de én készítem a tésztát. Eddig boltban vettem, ráadásul nem is réteslapot, hanem leveles tésztát. Soha nem volt olyan, mint amit a dédimamám készített a szegvári lakodalmakba, bár mi akkor csak a végét ettük meg.

Most nekiduráltam magam, kimostam a fehér abroszt, meggyúrtam, kinyújtottam, megsütöttem. A receptet F. Nagy Angélától vettem, ám kicsit változtattam rajta. Igen, már elsőre ekkora merészségre vetemedtem. De nem csak úgy felelőtlenül variálgattam a receptet, apukám tanácsolta, hogy fele rész réteslisztet, fele rész hagyományos lisztet használjak. Igen, ő is nyújt rétestésztát, komolyan.

Mire meggyúrtam a tésztát és az intelmeknek megfelelően csapkodtam az asztalhoz, kicsit kezdtem azt gondolni, hogy tényleg nem vagyok normális, vártam, hogy feljöjjön az alsó szomszéd a nagy zajra, de inkább otthon maradt. A tészta húzása is egészen flottul ment, néhány helyen elszakadt, de Bódi Margó szerint ez nem baj, ehhez tartottam magam. A lelkemnek is jobb volt. Az íze pedig annyira finom volt, hogy soha többé nem veszek bolti tésztát.

Diós-meggyes rétes

Hozzávalók:

Tésztához:

• 17,5 dkg liszt
• 17,5 dkg rétesliszt
• tojás nagyságú darab vaj
• csipet só
• kb 2 dl enyhén ecetes langyos víz

Töltelékhez:

• 20 dkg darált dió
• 1 citrom reszelt héja
• 2-3 evőkanál cukor
• egy kis tej
• 1 üveg meggybefőtt
• 1-2 marék morzsa vagy gríz

Kenéshez: 

• Olvasztott vaj

Elkészítés:

A liszteket keverjük el a csipet sóval, majd morzsoljuk el a vajjal. Ezután kis adagokban adjuk hozzá a vizet, gyúrjuk meg a tésztát. Jól ki kell dagasztani, nem szabad spórolni az idővel, nagyjából 20-25 percig tart. Bele kell gyúrni a levegőt, hólyagosnak kell lennie, néhányszor csapkodjuk oda az asztalhoz is, érezni fogjuk, hogy egyre ruganyosabb a tészta. 

Terítsük le az asztalt egy abrosszal, szórjuk meg liszttel, tegyük középre a tésztát, majd terítsük le egy tállal, hagyjuk fél óráig pihenni. 

Közben készítsük el a tölteléket. Daráljuk le a diót, keverjük el a cukorral, a citromhéjjal, majd egy kis tejjel főzzük sűrűre. A meggyet csepegtessük le. 

A pihentetés után kézzel lapítsuk ki a tésztát, majd kezdjük el húzni az asztal széle felé. Nyúljunk alá, a kézfejünk tetejével emelgessük, engedjük alá a levegőt és húzogassuk. Hajszál vékonynak kell lennie. Nem gond, ha van rajta néhány szakadás, úgyis összetekerjük. A tölteléket szét is lehet rajta teríteni, de egy sorba is rakhatjuk, én az utóbbit választottam. 

Amikor már megfelelően széthúztuk a tésztát, kenjük meg olvasztott vajjal (ne legyen forró, én a gyúrás után olvasztottam meg), a tészta szélére tegyük csík alakban a diótölteléket, majd tegyük rá a meggyet. A meggyet szórjuk meg kis morzsával vagy grízzel. A terítő segítségével tekerjük fel, majd billentsük át a sütőpapírral bélelt tepsibe. Kenjük meg olvasztott vajjal és 180 fogon süssük addig, amíg aranybarna nem lesz.

Reggeliző, fagyizó, pizzéria - egy bevállalós hely Szeged legszebb részén

Kemencében sült szilvás gombóc, a legselymesebb sós karamellás fagyi - többek között ezeket kóstoltuk meg Szegeden Rudi és Fickó Finomság Előállító Műhelyében. A pazar, mégis kényelmes környezetben üldögélve arra gondoltam, miközben a teás csészében szervírozott fagylaltomat kanalaztam, hogy bár itt maradhatnék egész nap, hogy a füles fotelben olvashassam a hátizsákomban lapuló könyvemet. Talán ezért tértünk vissza még kétszer a 4 nap alatt. 

"Menjetek el a Rudi és Fickóba, életed fagyija lesz" - mondta már nagyjából hatodszorra Brigi barátnőm félve attól, hogy elfelejtem, amikor újra Szegeden leszünk. Friss budapestiként fővárosi helyek felfedezéséről írok, ám most annyira jóleső érzés volt újra Szegeden kalandozni immár turistaként, hogy muszáj onnan is hoznom néhány bejegyzést. Ígérem, nem bánjátok meg!

Nem is a Rudi és Fickóba indultunk a 30 fok fölötti melegben bővelkedő csütörtöki napon, ám az egyik kedvenc szegedi utcámban, az Oroszlán utcában sétálva azonnal beleszerettem, ahogy megláttam. Ez az a fajta hely, ahol percekig kell gondolkodnod azon is, hogy a teraszon vagy inkább bent foglalj helyet, mert mindkettő annyira magával ragadó. A belső tér ugyanis képes vetekedni a teraszról látható régi épületek szépségével.

Aki ismer, tudja, hogy rajongok a régiségekért, éppen ezért is üdvözöltem olyan nagy szeretettel a kávézók, éttermek régi bútorokkal való berendezésének trendjét. Ám a legtöbb hely mostanában a vintage és a shabby chic irányzatokat részesíti előnyben, ami nem is gond, hiszen ez hozzám is igen közel áll, ám elmondhatatlanul örültem, amikor láttam, hogy ennek a merész helynek a megálmodói nem féltek a vintage áradatban polgári bútorokkal előállni. A Szabó B. Attila munkáját dicsérő virágos falfestmény és a trópusi madarakról készült képek pedig igazán fiatalos lendületet adtak az egyébként arisztokratikus eleganciát sugárzó bútoroknak. Egyedi megoldásként emelném ki a régi üvegezett, kazettás ajtók görgőre helyezését, mely modern, mégis sikerül megőrizni vele a hely régies varázsát.

Persze a berendezésről még hosszú-hosszú bekezdéseken keresztül tudnék áradozni, de jöjjön a lényeg! Rudi és Fickó Finomság Előállító Műhelyében lehet reggelizni, pizzát enni és fagylaltozni is. Ne számítsunk hatalmas fagylalt választékra, de egyáltalán nincs is rá szükség, ugyanis ez a nagybetűs minőségi fagylalt. A sós karamell, a mandula, a pisztácia vagy a barack egyaránt kiváló. A tölcsérek hosszabbak az átlagosnál, már-már art decora hajazó szépségűek, kehely helyett pedig teás csészében szervíroznak. A csészéket a hűtőben tartják a fagyi mellett, így egyáltalán nem indul olvadásnak, amíg kanalazgatunk. A gombócokat gondosan formázzák szép tömörre, minden egyes falat igazi élmény, azonnal becsukjuk a szemünket, hogy csak erre koncentráljunk.

A péksütemények pultjánál nehéz dönteni, hiszen még a legegyszerűbb rozsos cipók is csak úgy kínálják magukat, hosszas vívódás után a kemencében sült szilvás gombóc mellett döntöttünk, mely tökéletesen puha kelt tészta, édes szilva és fahéj keverékével idézte fel a nagymamák szilvás gombócát. Gábornak a sonkás batyut kérésre összemelegítették és tejfölt is tettek mellé. Kívül ropogós, belül omlós volt, ahogyan azt kell.

És lehet, hogy már unalmas a végtelen dicséret, de a kiszolgálás mellett sem mehetek el szó nélkül. Egyszerűen csak annyit mondok, hogy remek érzés beülni egy olyan helyre akár csak fél órára is, ahol őszinte mosollyal és kedves szóval találkozunk. Nálam a Rudi és Fickó csillagos ötöst kapott, alig várom, hogy az egyik fotelben elkortyoljak egy csésze kávét, amikor újra Szegeden poroszkálunk.