Ha házit és különlegeset szeretnék, a Pancs - Gasztroplaccra megyek

Friss zöldségek, vágott fűszernövények, tanyasi tojás, makói méz és házi joghurt: ezt mind Budapest belvárosában szereztem be a termelőktől. Szegeden általában a Mars téri piacon vásároltam és szerettem, hogy kistermelőtől kapok meg szinte mindent. Budapesten is ilyet kerestem, szerencsére meg is találtam. A Pancs - Gasztroplacc a kedvencünk lett. 

A péksüteményektől a friss fűszernövényekig szinte mindent szeretek, amit csak be tudok szerezni a Pancs - Gasztroplaccon. Amikor Budapestre költöztem, kerestem azt a kis piacot, ahol ugyanúgy a termelőktől vásárolhatok, mint a szegedi Mars téri piacon. Úgy tűnik, a keresés eredményes volt.

Számos termelőtől vehetjük meg a saját portékáit, de találunk itt olyan eladókat is, akik saját chiliszószaikat, granolát, kencéket vagy akár házi libamell sonkát kínálnak vasárnaponként az Élesztőházba betérőknek. Néhány eladóhoz mindig visszajárok. Sokan lebecsülik a tanyasi tojást, mivel azonban én ezen nőttem fel, sokkal jobban szeretem. Ha belépünk az Élesztő udvarára, azonnal a Szorgos Gazda standjába ütközünk, bevallom, már a történetük is megfogott, amikor olvastam, azt mondtam: óóó.

Szorgos Gazda mindig mosolyog

A szórólapjuk szerint Gulyás Gergely és Melinda a Fiatal gazda pályázatnak köszönhetően tudta beindítani saját vállalkozását. Tanyát vásároltak és itt termelik mindazt, amit a piacon eladnak. A friss tanyasi tojás, az újhagyma és a friss fűszernövényeik már mind a kosaramban landoltak. Mondanom sem kell: egyszer sem csalódtam. Legközelebb a padlizsánkrémet kóstoljuk meg.

Minden friss és roppanós

Tejtermékeknél is jobban kedvelem a házit, gyerekkoromban is a szomszédból hoztuk a tejet. Ha egy szőke mosolygós hölgyet látunk a piacon, aki sajtokat és mennyei joghurtokat árul, ő lesz a Pusztán kézműves sajtműhely képviselője. A joghurtokat különféle ízesítésekben vihetjük haza, mi eddig a mentás-epreset, a szilvás-gyömbéreset és a mézes-zabosat kóstoltuk. Visszajáró vendégek vagyunk. Az aranyos kis üvegeket pedig 100 forintért visszaveszik, így még a környezetet is óvjuk.

A Pusztán kézműves sajtműhely sajtjai, a joghurtok a hűtőben várnak

Felderült az arcom, amikor egyik alkalommal megláttuk a mézeket áruló fiatalembert, aki nemcsak a hagyományos virágmézeket kínálja, hanem a dúsított mézek különböző ízeibe is belekóstolhatunk nála. A nagy kedvenceink az ánizsos és a vaníliás méz lett. Külön örültünk annak, hogy a Szabó Méz Makóról érkezik, így a finom Csongrád megyei mézről sem kell lemondanunk.

Nem csak télen kell a méz

De nemcsak őket érdemes látogatni a piacon, hanem a füstöt húsárukat áruló kistermelőket is. A sült pecsenyezsír és a fűszeres tepertőkrém elsőrangú, de a péksütemények és a kencék is különlegesek, meglepő ízpárosításokat is találunk. Legutóbb az ananászos salsát teszteltük, nem csalódtunk.

A Pancs - Gasztroplacc örök kedvenc lesz.

A nagy fagyiteszt - avagy kerestem a szegedi fagyi budapesti megfelelőjét

Lehet, hogy bután hangzik, de Szegeden A FAGYI (szigorúan nagy betűvel) számomra a Z. Nagy Cukrászda fagyija volt. A nagyisajt elnevezésű finom krémességével sokszor eszembe jut, de a költözés után sem maradhattam hűsítő finomság nélkül, így felkerekedtünk, hogy megkeressük: hol találjuk meg a legfinomabbat. Az Erdős és fiai cukrászdában és a Gelarto Rosa-ban jártunk.

Pisztácia és mangó az Erdős és fiaiban

A Szamos Cukrászda mellett Gábor két fagylaltozót javasolt. Az egyik a kelenföldi Erdős és fiai Cukrászda. Lévén, hogy közel van, egyik nap a munka utáni napsütést kihasználva elsétáltunk. A buszvégállomás tőszomszédságában álló cukrászda kicsi és hangulatos, a fagylaltért az utcán kell sorban állni. Mert a környékbeliek annyira szeretik, hogy igen: sorban kell állni. De ez nem baj, mert a fagylalt finom. Inkább krémesebb, mint vizes, nem a klasszikus gömb formában adják, hanem kis lapáttal mérik a tölcsérbe. A választék bő, a klasszikus ízektől az érdekesebbekig minden megtalálható.
Az ítélet: megérte 15 percig rostokolni a sorban, mert a fagylalt ízes, krémes.

Ezt a feliratot kell keresni, ha fagyit szeretnél enni

Széles a választék

Másnap sem bírtunk nyugton maradni, elindultunk a bazilikához, hogy megkóstoljuk, milyen is a fagylalt a híres Gelarto Rosa-ban. Bevallom, kicsit tartottam tőle, mert ott motoszkált a gondolat a fejemben, hogy inkább csak a forma, mint az íz vonzza a budapestieket és a turistákat. Szerencsére, kellemesen csalódtam. Sőt! A bazsalikomos citrom fagylalt és a sós karamella lett a kedvencem. A rózsa formához tehát élénk ízek tartoznak, és aminek nagyon örültem, a nehezebb fagylaltok helyett, könnyebb, mégis krémes állagot érezhettünk. Természetesen, itt is álltunk 10-15 percet a sorban, de egyáltalán nem bántuk.

Nemcsak szép, finom is

Meglepő ízeket is találunk a táblán

Itt is sorba kell állni, de megéri

Bátran ajánlom mindkét helyet turistáknak vagy olyanoknak, akik most költöztek a fővárosba és keresik az igazit, mint én. Azért, ha Szegeden járok, még mindig a Z. Nagyba megyek.

Ha Budapestre költözöl, ezt a levest ne hagyd ki!

Forró, gőzölgő leves, omlós marhahús és csodás tészta: mindez jellemzi azt a pho levest, melyet a Hai Nam Pho Bisztróban ettünk. Szegeden nem tudtuk belevetni magunkat a nemzetközi konyha tengerébe, mióta azonban Budapestre költöztünk, egyre csak bővül a lista. De nézzük csak, hol ehetjük a legjobb pho levest!

Soha nem ettem még pho levest ezelőtt, Szegeden nincs túl sok lehetőség arra, hogy más nemzetek  ízeit megkóstoljunk, persze, ott is akad néhány szívderítő kivétel. Ahogy azonban Budapestre költöztünk, eldöntöttük, hogy rengeteg új helyet próbálunk majd ki. Az egyik ilyen volt a XI. kerületben lévő Hai Nam Pho Bisztró, amelyre Jókuti András, a legendás Világevő is áldását adta.

Előételnek a sült tavaszi tekercset próbáltuk ki, amely belül omlós, kívül pedig ropogós volt. A hozzá kínált mártogatós és káposztasaláta pedig remek ellenpontot adott az egyébként tartalmas fogásnak. Ezután következett a legendás pho leves, melyet lassan főzött marha lábszárból kértünk. Lehetséges ugyanis forrázott hátszínből is rendelni a híres levest.

Egyébként fél 12-kor érkeztünk, és már alig volt hely, utána pedig csak még nagyobb lett a tömeg a napsütéses szombaton. Velünk tartott A Titkos Torkos is. Tehát a lábszár: vékony csíkokra vágott, omlós, szaftos hús. A szeletek egyben maradnak, nem esnek szét, mégis elolvad a szájban. A tészta tökéletes állagú, a lé kellően erős, de - mint megtudtam - a vietnami hagyományok szerint mi magunk is ízesíthettük a levesünket. Chili szószt, fokhagymát, lime-ot és chilit is kaptunk kis tálkákban. Úgy érzem, visszajáró vendégek leszünk, bár hozzá kell tenni: a kis adagot sem tudtam megenni. :)