A sütőtök új élete: pitetorta mascarponéval

Édes, fűszeres, mégis könnyű: ilyen az én sütőtökös pitém. Könnyű pitetésztea, benne a légies töltelék. A receptet több másik összeolvasztásából raktam össze. Remélem, hogy másnak is annyira ízleni fog, mint nekünk. 

Bevallom, annyira imádom a sütőtököt, hogy többek között ezért is várom az őszt. Szinte minden nap meg tudnám enni, néha már az az érzésem, hogy én magam is besárgulok. Süteményt eddig még nem készítettem belőle, de az amerikai rajzfilmekben már gyermekkoromban is ámulattal néztem az általam ismeretlen tökös pitét.

Most én is kikísérleteztem egy receptet, mely egyszerre fűszeres, mégis könnyű és légies. Alapnak egy egyszerű pitetésztát választottam, de darált kekszes alappal is tökéletes lehet.

Sütőtökös pite, ahogy én készítem

Hozzávalók:

A tésztához:

• 10 dkg vaj
• 30 dkg liszt
• 2 tojás
• 5 dkg porcukor
• csipet só

A töltelékhez:

• 400-450 g sütőtök
• 250 g mascarpone
• 3 tojás
• 5 dkg cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• 1,5-2 dl víz

Elkészítés:
Célszerű a tök főzésével kezdeni, hogy legyen ideje kihűlni, amíg elkészítjük a tésztát. A tököt pucoljuk meg, vágjuk kisebb darabokra, majd tegyük fel főni a vízzel. Amikor már puha, vegyük le a tűzről és botmixerrel pürésítsük. Hagyjuk kihűlni.
Készítsük el a tésztát! A lisztet keverjük el a cukorral, csipet sóval, majd morzsoljuk el a vajjal. Adjuk hozzá a tojást, majd gyúrjuk tésztává. Csomagoljuk fóliába, tegyük a hűtőbe egy kis időre.
Ha a tök kihúlt, keverjük el a cukorral, a fűszerekkel, majd adjuk hozzá a krémsajtot. Ezután az egész tojásokat és keverjük belőle homogén masszát. Ne ijedjünk meg, ha kicsit híg lesz, a sütőben majd összeáll.
Vegyük ki a tésztát a hűtőből, nyújtsuk kerekre, majd simítsuk bele a kerek tortaformába. Vágjuk le a szélén kilógó felesleget. Öntsük bele a tölteléket is, majd tegyük a 190 fokra előmelegített sütőbe 50-55 percre.

Tényleg jobb, mint a bolti - rétest sütöttem

A dédimamám mindig a rétes végét ette meg, amikor a szegvári lakodalmakba sütötte a süteményeket. A többi mehetett a násznépnek. A legtöbben már nem nyújtanak rétestésztát, eddig én sem tettem, megvettem a boltban. Többé ilyen nem lesz.

"Nem vagy normális" - mondták a legtöbben, amikor eltökélten kijelentettem: rétest sütök, de én készítem a tésztát. Eddig boltban vettem, ráadásul nem is réteslapot, hanem leveles tésztát. Soha nem volt olyan, mint amit a dédimamám készített a szegvári lakodalmakba, bár mi akkor csak a végét ettük meg.

Most nekiduráltam magam, kimostam a fehér abroszt, meggyúrtam, kinyújtottam, megsütöttem. A receptet F. Nagy Angélától vettem, ám kicsit változtattam rajta. Igen, már elsőre ekkora merészségre vetemedtem. De nem csak úgy felelőtlenül variálgattam a receptet, apukám tanácsolta, hogy fele rész réteslisztet, fele rész hagyományos lisztet használjak. Igen, ő is nyújt rétestésztát, komolyan.

Mire meggyúrtam a tésztát és az intelmeknek megfelelően csapkodtam az asztalhoz, kicsit kezdtem azt gondolni, hogy tényleg nem vagyok normális, vártam, hogy feljöjjön az alsó szomszéd a nagy zajra, de inkább otthon maradt. A tészta húzása is egészen flottul ment, néhány helyen elszakadt, de Bódi Margó szerint ez nem baj, ehhez tartottam magam. A lelkemnek is jobb volt. Az íze pedig annyira finom volt, hogy soha többé nem veszek bolti tésztát.

Diós-meggyes rétes

Hozzávalók:

Tésztához:

• 17,5 dkg liszt
• 17,5 dkg rétesliszt
• tojás nagyságú darab vaj
• csipet só
• kb 2 dl enyhén ecetes langyos víz

Töltelékhez:

• 20 dkg darált dió
• 1 citrom reszelt héja
• 2-3 evőkanál cukor
• egy kis tej
• 1 üveg meggybefőtt
• 1-2 marék morzsa vagy gríz

Kenéshez: 

• Olvasztott vaj

Elkészítés:

A liszteket keverjük el a csipet sóval, majd morzsoljuk el a vajjal. Ezután kis adagokban adjuk hozzá a vizet, gyúrjuk meg a tésztát. Jól ki kell dagasztani, nem szabad spórolni az idővel, nagyjából 20-25 percig tart. Bele kell gyúrni a levegőt, hólyagosnak kell lennie, néhányszor csapkodjuk oda az asztalhoz is, érezni fogjuk, hogy egyre ruganyosabb a tészta. 

Terítsük le az asztalt egy abrosszal, szórjuk meg liszttel, tegyük középre a tésztát, majd terítsük le egy tállal, hagyjuk fél óráig pihenni. 

Közben készítsük el a tölteléket. Daráljuk le a diót, keverjük el a cukorral, a citromhéjjal, majd egy kis tejjel főzzük sűrűre. A meggyet csepegtessük le. 

A pihentetés után kézzel lapítsuk ki a tésztát, majd kezdjük el húzni az asztal széle felé. Nyúljunk alá, a kézfejünk tetejével emelgessük, engedjük alá a levegőt és húzogassuk. Hajszál vékonynak kell lennie. Nem gond, ha van rajta néhány szakadás, úgyis összetekerjük. A tölteléket szét is lehet rajta teríteni, de egy sorba is rakhatjuk, én az utóbbit választottam. 

Amikor már megfelelően széthúztuk a tésztát, kenjük meg olvasztott vajjal (ne legyen forró, én a gyúrás után olvasztottam meg), a tészta szélére tegyük csík alakban a diótölteléket, majd tegyük rá a meggyet. A meggyet szórjuk meg kis morzsával vagy grízzel. A terítő segítségével tekerjük fel, majd billentsük át a sütőpapírral bélelt tepsibe. Kenjük meg olvasztott vajjal és 180 fogon süssük addig, amíg aranybarna nem lesz.

Reggeliző, fagyizó, pizzéria - egy bevállalós hely Szeged legszebb részén

Kemencében sült szilvás gombóc, a legselymesebb sós karamellás fagyi - többek között ezeket kóstoltuk meg Szegeden Rudi és Fickó Finomság Előállító Műhelyében. A pazar, mégis kényelmes környezetben üldögélve arra gondoltam, miközben a teás csészében szervírozott fagylaltomat kanalaztam, hogy bár itt maradhatnék egész nap, hogy a füles fotelben olvashassam a hátizsákomban lapuló könyvemet. Talán ezért tértünk vissza még kétszer a 4 nap alatt. 

"Menjetek el a Rudi és Fickóba, életed fagyija lesz" - mondta már nagyjából hatodszorra Brigi barátnőm félve attól, hogy elfelejtem, amikor újra Szegeden leszünk. Friss budapestiként fővárosi helyek felfedezéséről írok, ám most annyira jóleső érzés volt újra Szegeden kalandozni immár turistaként, hogy muszáj onnan is hoznom néhány bejegyzést. Ígérem, nem bánjátok meg!

Nem is a Rudi és Fickóba indultunk a 30 fok fölötti melegben bővelkedő csütörtöki napon, ám az egyik kedvenc szegedi utcámban, az Oroszlán utcában sétálva azonnal beleszerettem, ahogy megláttam. Ez az a fajta hely, ahol percekig kell gondolkodnod azon is, hogy a teraszon vagy inkább bent foglalj helyet, mert mindkettő annyira magával ragadó. A belső tér ugyanis képes vetekedni a teraszról látható régi épületek szépségével.

Aki ismer, tudja, hogy rajongok a régiségekért, éppen ezért is üdvözöltem olyan nagy szeretettel a kávézók, éttermek régi bútorokkal való berendezésének trendjét. Ám a legtöbb hely mostanában a vintage és a shabby chic irányzatokat részesíti előnyben, ami nem is gond, hiszen ez hozzám is igen közel áll, ám elmondhatatlanul örültem, amikor láttam, hogy ennek a merész helynek a megálmodói nem féltek a vintage áradatban polgári bútorokkal előállni. A Szabó B. Attila munkáját dicsérő virágos falfestmény és a trópusi madarakról készült képek pedig igazán fiatalos lendületet adtak az egyébként arisztokratikus eleganciát sugárzó bútoroknak. Egyedi megoldásként emelném ki a régi üvegezett, kazettás ajtók görgőre helyezését, mely modern, mégis sikerül megőrizni vele a hely régies varázsát.

Persze a berendezésről még hosszú-hosszú bekezdéseken keresztül tudnék áradozni, de jöjjön a lényeg! Rudi és Fickó Finomság Előállító Műhelyében lehet reggelizni, pizzát enni és fagylaltozni is. Ne számítsunk hatalmas fagylalt választékra, de egyáltalán nincs is rá szükség, ugyanis ez a nagybetűs minőségi fagylalt. A sós karamell, a mandula, a pisztácia vagy a barack egyaránt kiváló. A tölcsérek hosszabbak az átlagosnál, már-már art decora hajazó szépségűek, kehely helyett pedig teás csészében szervíroznak. A csészéket a hűtőben tartják a fagyi mellett, így egyáltalán nem indul olvadásnak, amíg kanalazgatunk. A gombócokat gondosan formázzák szép tömörre, minden egyes falat igazi élmény, azonnal becsukjuk a szemünket, hogy csak erre koncentráljunk.

A péksütemények pultjánál nehéz dönteni, hiszen még a legegyszerűbb rozsos cipók is csak úgy kínálják magukat, hosszas vívódás után a kemencében sült szilvás gombóc mellett döntöttünk, mely tökéletesen puha kelt tészta, édes szilva és fahéj keverékével idézte fel a nagymamák szilvás gombócát. Gábornak a sonkás batyut kérésre összemelegítették és tejfölt is tettek mellé. Kívül ropogós, belül omlós volt, ahogyan azt kell.

És lehet, hogy már unalmas a végtelen dicséret, de a kiszolgálás mellett sem mehetek el szó nélkül. Egyszerűen csak annyit mondok, hogy remek érzés beülni egy olyan helyre akár csak fél órára is, ahol őszinte mosollyal és kedves szóval találkozunk. Nálam a Rudi és Fickó csillagos ötöst kapott, alig várom, hogy az egyik fotelben elkortyoljak egy csésze kávét, amikor újra Szegeden poroszkálunk.

Tökéletes vendégváró: lekváros-diós rugelach

Édes, omlós és számtalan variációban el lehet készíteni: ez a rugelach. Vendégváró gyanánt szoktam sütni, a barátnőm, Kata pedig általában sós formában készíti. Szinte elronthatatlan és bármilyen ízkombinációban ínycsiklandó. 

A legtöbben idegenkednek az aprósüteményektől , egészen eddig én sem sűrűn készítettem. Macerás az apró részeltek, a szaggatás vagy akár a formázás miatt, ez azonban pofonegyszerű. A rugelach-ot egy tradicionális zsidó süteményként tartják számon, ha pedig az alapreceptet megjegyezzük, szinte bárhogyan variálhatjuk. Kata barátnőm általában sajtos verzióban készíti, én lekvárt, diót vagy mandulát használok. Először málnalekvárt és darált mandulát használtam, most azonban egy cseresznye-ribizli-málna keveréket párosítottam darált dióval, de készítettem már a klasszikus barack lekvár-dió párossal is. Volt már olyan vendégünk, aki egyszerre kettőt vett a kínálótálból, hogy spóroljon a mozgással. Garantált a siker!

Lekváros-diós rugelach

Hozzávalók:

A tésztához:

• 15 dkg vaj
• 15 natúr krémsajt
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 25 dkg liszt + a nyújtáshoz

A töltelékhez:

• 20-25 dkg lekvár
• 15 dkg darált dió
• 1 tojás a kenéshez

Elkészítés: 

Habosra keverjük a vajat a cukorral és a krémsajttal, majd hozzákeverjük a sót és a lisztet, tésztává gyúrjuk. Két részre osztjuk, fóliába csomagoljuk, majd hűtőbe tesszük fél órára. 

Ha letelt a fél óra, mindét cipőt 20-25 cm átmérőjű körré nyújtjuk, vékonyan megkenjük lekvárral, majd megszórjuk a darált dióval. Ezután mindkét korongot 16 cikkre vágjuk, kívülről befelé kiflikké tekerjük a háromszögeket.

Tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire, kenjük meg a kifliket egy felvert tojással és tegyük 170 fokos sütőbe. Süssük őket addig, amíg szép aranyszínűek nem lesznek. Ne zsúfoljuk az összeset egy tepsire, süssük több adagban!

Kínai stílusú szezámmagos csirke, ahogy én készítem

Nem mondom, hogy autentikus, viszont nagyon finom. Csak néhány hozzávaló és máris kész a kínai gyorsbüfék legnépszerűbb finomsága otthon.

Akkor ettem először kínai gyorsétteremben, amikor Szegedre költöztem és elkezdtem az egyetemet. Szinte mint mindenki: a szezámamgos csirkével kezdtem, ízlett, mostanában pedig már itthon is elkészítem. Néhány helyen ugyanis a gyorséttermi változat kissé nehéz az én ízlésemnek. De most egy olyan tésztát és mázat mutatok, ami pofonegyszerű és légiesen könnyű. A mázhoz nem adok meg pontos arányokat, mivel ez tényleg csak ízlés dolga.
Köretként salátát kínálok. Szinte bármilyen illik hozzá, én egy nagyon egyszerű változatot mutatok.

Kínai stílusú szezámmagos csirke

Hozzávalók:

Tésztához:

• 2 db csirkemellfilé
• 2 tojás
• 1 csipet só
• 1 evőkanál olaj
• 9 evőkanál liszt
• 1,5 dl víz

Mázhoz:

• méz
• ketchup
• erőspista
• szezámmag

Elkészítés:
A csirkemelleket vágjuk kisebb kockákra, enyhén sózzuk meg. A tészta hozzávalóiból készítsük el a palacsintatésztához hasonló masszát. A máz hozzávalóit is keverjük üssze kóstolgassuk, van, aki csípősebben, van, aki édesebben szereti. Bőven tegyünk bele a szezámmagból.
A csirkemellett kisebb adagokban dobáljuk bele. Egy magas falú serpenyőben hevítsünk olajat, majd egyenként, körben helyezzük bele a tésztába forgatott csirkemellkockákat. A felesleges tésztát csepegtessük le róluk. Nem kell egyszerre az összeset, csak annyit tegyünk bele, hogy kényelmesen elférjenek. Süssük mindkét oldalát aranybarnára, vigyázzunk, hogy meg ne égjen. A serpenyőből azonnal mehet a mázba, forgassuk bele jó alaposan, majd vegyük ki és tegyük tálra.

Köret:

• Salátakeverék
• néhány koktélparadicsom
• olívaolaj
• mogyoró

A salátakeveréket tegyük egy nagy tálba, csorgassunk rá egy pici olívaolajat, tegyünk a tetejére néhány felezett koktélparadicsomot és szórjuk meg mogyoróval.

Tanácsok egy esztergomi kiruccanáshoz

Esztergomban töltöttünk egy napot. Vonattal mentünk, tömegközlekedtünk, gondoltam összeszedek néhány hasznos tanácsot, amelyet nem árt észben tartani, ha Budapestről egy napra a csodás Esztergomba utazunk. 

A közlekedés buktatói
Kiadós reggeli után indultunk Esztergomba egy napfényes hétfői napon. Kényelmes cipőt húztunk és felültünk egy vonatra. Fél óránként járnak a vonatok Budapest-Nyugati pályaudvar és Esztergom között, ám ne kövessük el azt a hibát, hogy bízunk a közlekedésben. Már induláskor késve indultunk, nagyjából 20 perccel. Tényleg kellett a kiadós reggeli.

Templom és történelmi épületek mindenütt

Az úton is érdemes nézelődni, hiszen hangulatos kis tájakon keresztül visz a vonat. Esztergomban pedig már jól ismert panelházak látványa fogadja a turistákat, a helyijáratos busz a vonatállomás mellől indul, ami bevisz a belvárosba. Érdemes előre megnézni a menetrendet, hiszen a busz ritkán jár, kíméljük meg magunkat a várakozástól. Bár mi erről is majdnem lemaradtunk, hiszen ilyen buszt utoljára a Szentes-Szegvár 10 kilométeres távon láttam, Gábor pedig azt hitte, hogy valamilyen tanulójárat. Mondván: arra szoktak ilyen retro járatot küldeni. Végül kiderült, tényleg ez a helyijárat.

Esztergomi retro

Érdemes könyvet vinni, ugyanis hazafelé - állítólag jegyvizsgáló hiányában - kimaradt egy vonat. Ez kicsit változtatott a kedélyállapotomon, de végül megbékéltem a helyzettel.

Szánjunk időt a bolyongásra!
Nem telt bele sok idő és leszálltunk a bazilikánál a helyijáratról, sétáltunk egy kicsit a város hangulatos, szűk utcáin. Semmit nem néztünk meg előre az interneten, így a naív felfedező rácsodálkozásával jártuk a települést. Hamar rájöttünk: Esztergomban minden harmadik emberre jut egy templom. És persze mind gyönyörű.

Nem lehet megunni a sétát

Érdemes átsétálni a Mária Valéria hídon

Átsétáltunk a Mária Valéria hídon a szlovákiai Párkányba, ahol egy fagyi és finom sütemények vártak ránk. Párkány nem az a település, amire hetekig gondolunk vissza arcunkon ábrándos kifejezéssel, de annak viszont van egy hangulata, hogy csak egy híd kell ahhoz, hogy egy másik országban találjuk magunkat. Nem beszélve arról, milyen csodás látványt nyújt a hídról a bazilika.

Pihenj egyet ebéd közben!
Miközben sétálgattunk, megláttuk az egyetem tőszomszédságában a Csülök Csárdát, amelynek kerthelyisége tömve volt. Tettünk még egy kört, amíg felszabadult egy asztal, és leültünk ebédelni. A magyaros, mégsem unalmas fogások, az udvarias személyzet és a hely különleges atmoszférája meghozta az étvágyunkat. Régiségekkel volt berendezve az étterem, azt hiszem, nem kell tovább magyaráznom, miért tetszett annyira. Érdemes kipróbálni! Én hargiati flekkent ettem, Gábor pedig bakonyi gombás csülköt kapros sztrapacskával. Nem bántuk meg.

Hargiati flekken

Gombás csülök sztrapacskával

A bazilika kicsit sem unalmas
Közhelynek tűnhet, ám mégsem unalmas program az esztergomi bazilika. A kincstárat mi most kihagytuk, mert már mindketten láttuk, csak a kupolakilátóhoz gyalogoltunk fel. A pazar kilátás bőven megéri azt a sok száz lépcsőt, amit meg kell mászni. Mindenki győzze le a félelmét is irány a magasba!

Esztergomi bazilika

Csodás kilátás a bazilika tetejéről

+1 tipp: 
Csak kényelmes cipőben érdemes elindulni, és ha valaki annyira meggondolatlan mint én, vagyis olyan cipőbe szuszakolja bele a lúdtalpbetétet, amibe egyébként nem fér bele, nézzen szembe a szomorú helyzettel, hogy a nyílt utca közepén kell kioperálnia onnan, majd belegyömöszölni a táskájába.

Baconbe tekert aszalt szilvás csirkemell sütőben sütve

Szeretem a húsokat gyümölcsökkel párosítani. A vadakhoz kedvelem például a málnamártást, sertéshez az almát, a csirkét pedig általában barackkal vagy szilvával töltöm. Érdemes kipróbálni. Nagyon egyszerű, mégis mutatós. 

Szinte már bűnösen egyszerű a következő receptem, amelyet rendszeresen elkészítek. A húsok gyümölccsel való párosítása nem újdonság. A sertéshez leginkább az almát, vadhúsokhoz pedig a málnamártást kedvelem, de a csirke kissé jellegtelen ízét is remekül feldobják a gyümölcsök. Jól illik hozzá a kukorica saláta, hidegen is nagyon finom, így másnap akár munkahelyre, ebédre is el lehet csomagolni.

Baconbe tekert aszalt szilvás csirkemell sütőben sütve

Hozzávalók:

• 2 csirkemellfilé
• 10-15 szem aszalt szilva
• 5-7 szelet baconszalonna
• só
• fehérbors
• olívaolaj

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra, amíg felmelegszik, el is tudjuk készíteni a csirkét. Fordítsuk a hátára a csirkemellet, hajtsuk ki és készítsünk a vastagabb felébe egy hegyes és éles késsel egy zsebet. Készítsünk akkorát, amekkorát tudunk, és tegyünk bele annyi aszalt szilvát, amennyi csak belefér, minél több, annál jobb. Ha ez kész, hajtsuk rá a csirkemell kis lelógó másik felét. 

Sózzuk, borsozzuk a kis töltött mell mindkét oldalát, majd tekerjük baconszalonnába. Egy szelet valószínűleg nem fedi be, tekerjünk rá annyit, amennyi befedi. A tepsibe löttyintsünk egy pici olívaolajat, majd helyezzük bele a melleket. Tegyük az előmelegített sütőbe és süssük addig, amíg a bacon szép piros nem lesz. Ha a szalonna piros, a csirkemell is átsült.