Nagyon csokis diós torta liszt nélkül

Lágy csokoládés belső, roppanós diódarabok teszik ellenállhatatlanná azt a már-már borwnie-szerű süteményt, melyet liszt nélkül, könnyedén elkészíthettek.

Ne becsüljük le a kicsit nagyobbra hagyott csokoládédarabkák erejét, melyről a recept azt mondja, utólag nyomkodjuk a tésztába, hiszen, amikor felvágjuk a tortát, ezek teszik kellemesen folyóssá a belsejét. Az eredeti recept szerint 300 g csokoládét kell felhasználnunk, azonban a táblás kiszerelések már nem 100, hanem csak 90 g-ot nyomnak. Én csak három táblát, azaz 270 grammot használtam, de higgyétek el, így is kellőképp csokis lett a végeredmény.

A 30 dkg dió helyett, használhatunk akár diót és mandulát is vegyesen 20-10 arányban. Én most csak diót tettem bele, de jöjjön is a recept!

Diós-csokoládés torta

Hozzávalók:

25 dkg margarin

10 dkg cukor

6 tojás

csipet só

fél csomag sütőpor

30 dkg darált dió/20 dkg darált dió és 10 dkg darált mandula

30 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítés:

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, kikeverjük. A tojások fehérjét félretesszük. A darált diót (vagy diót és mandulát) összekeverjük a 20 dkg darált csokoládéval és a fél csomag sütőporral, majd a vajas keverékhez adjuk. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, majd óvatosan az előbbi masszába forgatjuk. Egy sütőpapírral bélelt tortaformába vagy tepsibe simítjuk a tésztát, a maradék csokoládét nagyobb darabokra törjük és belenyomkodjuk. 170 fokra előmelegített sütőben sütjük nagyjából 30-40 percig. Tűpróbával ellenőrizzük, ne süssük teljesen piskótaszerűre, a belseje maradjon kissé lágy.

A kihagyhatatlan: havas Normafa

Rétes, napközis tea és a csodás, mindent beborító fehérség. Az alföldi latyakos telek után végre belegázolhattam a hóba.

Már szombaton eldöntöttük, ha vasárnap havazik, bizony korán kelünk és indulunk Normafára. A fogaskerekűben ugyanazt szeretem, mint a HÉV-ben: a retro érzést. Mondjuk azt megnézhettem volna, hogy a fogaskerekű nem ott áll meg, ahová a 21-es busz is visz, amivel ősszel vágtunk neki a túrának, így még egy kisebb séta várt ránk, mielőtt elértük volna a csúcsot. Nem baj, így még jobban esett a legendás rétes a Normafa rétesből és a forró tea, ami pont olyan ízű volt mint a kedvenc teám, amit a napköziben adtak. Kezemben a gőzölgő finomságokkal nézni a vakító fehérséget és a szánkózó gyerekeket a tél elengedhetetlen kellékei.

Az utóbbi években Szegeden nem igazán maradt meg a hó, így élveztem, ahogy végre ropog a talpam alatt. Ahogy hazaértünk, meg is néztem a Fortepan online archívumában, milyen régi felvételeket lehet találni a Normafáról, hiszen mindig szeretem elképzelni, hogy mi lehetett ott, ahol épp járok 80 vagy 100 évvel ezelőtt. Nemrégiben olvastam például, hogy sok nő itt próbálhatta ki először a téli sportokat, amikor már elfogadott volt, hogy ők is sínadrágot húzhassanak. 

Mi se gubózzunk be a jó meleg szobába, mozduljunk ki, élvezzük a havat!

A pudingok királya Jamie Olivertől

Mennyei málnalekvár, ropogós, édes tojáshab a titka annak a csodás finomságnak, melyet még Jamie Oliver A pucér szakács című sorozatában láttam úgy ezer évvel ezelőtt. Most végre megtaláltam a receptet.

Az talán már nem újdonság, hogy Angliában nem egészen ugyanazt értik puding alatt, amit mi, magyarok. Általában, ha gyerekkorunk pudingjaira gondolunk, rögtön Dr. Oetker jut az eszünkbe. Mióta túlhaladtam a hat éves koron, én is készítettem már saját kezűleg, por nélkül is pudingot, azonban arra, amit Jamie Oliver a pudingok királyának nevez, csak most bukkantam rá újra. Ő négy evőkanál málnalekvárt ír receptjében, én azonban többet használtam annál az egyszerű oknál fogva, hogy imádom a lekvárt. De lássuk is a receptet.

A pudingok királya

Hozzávalók:

·         4 tojás

·         565 ml tej

·         115 g kenyérmorzsa

·         225g cukor

·         1 tasak vaníliás cukor

·         málnalekvár ízlés szerint

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 150 fokra. Három tojást válasszunk szét, a sárgájukat tegyük egy tálba a negyedik, egész tojással együtt. A fehérjét tegyük félre. A sárgájához és az egy egész tojáshoz adjunk hozzá 85 g cukrot, a tejet és a vaníliás cukrot. Ezután keverjük hozzá a kenyérmorzsát. Jamie Oliver nem kész zsemlemorzsát tett bele, hanem egy több napos kenyeret késes mixerben aprított fel. Én tettem bele mindkét félét. Egy kivajazott jénai tál aljában oszlassuk el a lekvárt, majd a tetejére tegyük a tejes keveréket. Süssük nagyjából 45-60 percig, addig, amíg megszilárdul.

Közben a maradék cukorral verjük fel a tojás fehérjét. Miután megsült a lekváros, kenyérmorzsás réteg, halmozzuk rá a habot. Formázzunk belőle kis csúcsokat. Tegyük vissza a sütőbe 15-20 percre, amíg a hab szép színt nem kap.

51 éve figyeli a változásokat a Néger fiú

Kárpáti Anna szobrát a minap fedeztem fel, és nem tudtam róla levenni a szemem – pedig csak a boltba indultam.

Ezért szeretem ezt a várost. Az ember csak elugrik a fodrászhoz, a boltba vagy épp csak más útvonalon indul dolgozni, és máris valami csodára lel. A minap a XI. kerületi Váli utca felé kerültem, és megláttam az aprócska kertben ülő férfialakot. Ahogy hazaértem, utánanéztem, vajon mióta ül a társasházak gyűrűjében, mióta figyeli a környék változásait. Az egyik weboldalon megtaláltam, hogy épp tavaly volt 50 éve, amikor Kárpáti Anna szobrászművész megmintázta a Néger fiú című alkotást.

2012-ben az életnagyságú bronz szobor kiegészült a mögötte lévő tűzfalat díszítő sgraffito képekkel, melyet fiatal képzőművészek egy csoportja készített, és a szobrászművész életének főbb eseményeit mutatja be.

Éppen ezért ajánlom akár született budapestieknek, és olyan frissen ideköltözötteknek is, mint én, hogy néha változtassanak a bevett útvonalakon, hiszen mint látjuk, megéri.

Egész évben virágzik a Michael Jackson-emlékfa

Fotók, virágok, mécsesek és kis plüssfigurák díszítik a mai napig azt az Erzsébet téri fát, amely a popkirálynak, Michael Jacksonnak állít emléket. Séta közben botlottam bele a kirívó és színes nem mindennapi látványba, ennek kapcsán pedig megnéztem, vajon milyen is volt az a hely, ahol az itt töltött napok alatt megszállt a sokak által imádott énekes.

Bevallom, amikor 1994-ben Jackson először Magyarországon járt, én még csak 3 éves voltam, így nem sok emlékem van arról, mekkora izgalmat és eufóriát okozott a rajongóinak. Amikor a minap belebotlottam az emlékfába, nem tudtam, hogy miért pont azt a fát szemelték ki azok, akik tiszteletüket szeretnék kifejezni. Mivel nemrég költöztem Budapestre, vadászom az ilyen kis színfoltokra, melyek nem feltétlen kapnak helyet az útikönyvekben, ezek teszik igazán színessé a napomat.

Mint megtudtam azért ez az a bizonyos fa, mert amikor Michael Jackson Budapesten forgatott, az itt található Kempinski Hotel királyi lakosztályában pihent ahonnan többször is köszöntötte a téren gyülekező elszánt rajongóit. Kíváncsi is lettem, vajon milyen lehet ma ez a szoba. Amikor azonban megnyitottam a hotel weblapját, rájöttem, hogy szobának nevezhető a legkevésbé, hiszen a királyi lakosztály felszereltségébe tartozik például egy iroda, amelyben egy Apple iMac-nek is jutott hely, de aki itt akar pihenni, igénybe vehet még 24 órás komornyik szervizt is. A legkevesebb talán az, hogy a Nespresso kávégépével úgy készítheti a kávét a kedves lakó, mint George Clooney. Emellett még élvezheti a bazilikára és az Andrássy útra néző kilátást, a hatalmas étkezőt, az extra méretű kádat is.

A moonwalking atyjának annyira tetszett, hogy a két évvel későbbi világturné alatt is itt szállt meg. Michael Jackson 2009-es halálakor jött létre az emlékhely, amely még ma is zarándokhelye az őt csodálóknak. Láthatóan nem koptak az emlékek és az emlékezni akarás sem, hiszen friss virág, gyertyák, mécsesek és kis csecsebecsék mutatják, hogy az Erzsébet téri emlékfát még lassan 10 év után is látogatják nem csak azok, akik a hotel előtt várták Jackson integetését.  

Az én lasagném

Nem tudom, hogy mennyire autentikus, de az biztos, hogy nagyon finom. Brigi barátnőm egyenesen odavan érte. Úgy a legfinomabb, ha a szószt is mi magunk készítjük, de a bolti is megfelel. Lássuk tehát, milyen az én lasagném.

Fűszeres paradicsomszószt minden nyáron készítünk. Alapja természetesen a tökéletesen érett paradicsom, az sem baj, ha repedt. Ezt húsdarálón ledaráljuk, hogy a magjai és a héja sűrítsék a már kész szószt. Ehhez jön még a nagyon finomra aprított vöröshagyma, a fokhagymanyomón áttört fokhagyma és a friss fűszerek. Általában oregánót és bazsalikomot használunk. Ezt felfőzzük, és már mehet is a kamrába, egész télen ezt használjuk spagettihez, és lasagnéhoz is. A húst csak meg kell pirítani, amíg elfő a leve, majd hozzáadni a fűszeres szószt és sűrűre főzni. Ilyen egyszerű. De ha van már bejáratott módszerünk, esetleg saját szószkeverékünk vagy egy jól bevált márka, akkor azzal is készíthetjük a lasagnét.

Amikor először sütöttem, Brigi barátnőm volt a tesztközönség. Mikor már két kocka is eltűnt a tányérjáról, csak annyit mondott, hogy ha másnapra is marad, és már nem enném meg, ő hajlandó magát feláldozni, szívesen megeszi. Azóta már számtalan alkalommal hagyta el a sütőt a paradicsomos, sajtos finomság, és még mindig imádja. De nézzük a receptet!

Lasagne

Hozzávalók:

40-50 dkg sertés lapocka vagy comb

Ehhez a mennyiséghez megfelelő tésztaszósz (én egy dunsztos üveggel teszek bele)

Lasagne lapok

20-25 dkg sajt

A besamelhez:

6-8 dkg vaj

3-4 evőkanál liszt

5 dl tej

csipet só

Elkészítés:

A darált húst egy nagyobb edényben pirítsuk fehéredésig, sózzuk, majd várjuk meg, amíg elfő a leve. Ezután főzzük készre a szósszal együtt. Közben készítsük el a besamelt. Olvasszuk fel a vajat, majd adjuk hozzá a lisztet, keverjük el, öntsük fel a tejjel. Láng fölött habverővel folyamatosan kevergessük, vigyázzunk, hogy csomómentes legyen, végül sózzuk.

A sütőt melegítsük elő 170 fokra, közben állítsuk össze a lasagnét. A tepsi aljára egy kis paradicsomszósz kerül, hogy az első tésztaréteg már meleg közegbe érkezzen. Fontos, hogy mindkét mártás meleg legyen, hogy már ekkor puhuljanak a lapok. Tehát az első réteg egy kis paradicsomszósz, erre jönnek egymás mellé a tésztalapok. Erre jön még egy réteg paradicsomszósz, majd a besamel és egy kis reszelt sajt. Ezután ismét tészta, paradicsomszósz, és így tovább. Az én tepsimbe három réteg fér, figyeljünk rá, hogy a legtöbb sajt a tetejére kerüljön, a rétegek közé nem muszáj olyan sokat tenni. Helyezzük előmelegített sütőbe, és akkor vegyük ki, amikor a sajt már megpirult a tetején. Villával ellenőrizhetjük, hogy az összes tésztaréteg megpuhult.

Zsákmányolás a Budai Zsibvásáron

Könyvek, porcelánok és a szekrény aljáról előbányászott ruhák is vannak a Budai Zsibvásáron a Budaörsi út és a Hosszúrét utca találkozásánál. Kifejezetten azoknak ajánlom ezt a piacot, akik nem bútorokat és faliórákat keresnek, hanem szeretnek az apróságok között kutakodni és kincset találni.

 -          Tízezer a tonett asztalka – ütötte meg a fülemet a mondat, amire rögtön felkaptam a fejem, hiszen igencsak kedvelem ezt a stílust. A válasz azonban már annyira nem tetszett az eladónak, hiszen a már-már kékhajú idős hölgy csak elmentében vetette oda: annyiért nem kell. Pedig a kecses lábú asztalka jól mutatna egy csinos kis lakásban. Akár az enyémben is. Illene hozzá a dédipapám tonett széke, amelyet ő csak gondolkodós széknek hívott.

A szombat reggelt a Budaörsi úton lévő Budai Zsibvásárban kezdtem, melynek Facebook-oldalát már régóta nézegetem, azonban most szántam rá magam, hogy kimenjek. Arra számítottam, hogy a kissé nyálkás szombat reggelen kevés árussal és még kevesebb vásárlóval találkozom majd, ám szerencsére kellemesen csalódtam. Az év első piacára szép számmal gyűltek össze, bár nyáron biztosan szélesebb a kínálat. Legegyszerűbben talán a Móricz Zsigmond körtérről a 240-es busszal lehet kijutni, amelyről a Madárhegy utcai megállónál kell leszállnunk.

Kislányként is régiségek között kutakodtam, nincs ez másként most sem. Jó érzés, ha olyan tárgy van a birtokomban, ami már generációkat kiszolgált, és most az én otthonomat teszi szebbé. Ahogyan a régiségkereskedő bátyám, Zoli mondja: ezekben a tárgyakban azt kell becsülni, hogy megértek egy bizonyos kort.

Szeretem a porcelánokat, nemcsak a kidolgozottabb, művészi darabokat, hanem az egyszerűbb, márkajelzés nélküli, konyhai használatra szánt tálakat, fűszertartókat is. Ezekből is akadt szép számmal a piacon, de art deco stílusú süteménykínálókból, süteményfogókból is. Nagyobb bútorokat nem láttam, azonban kisebb székeket, foteleket igen, melyek jól mutatnának egy eklektikus stílusú otthonban még akkor is, ha csak egy van belőle. Amit azonban ritkán találok, az a madárkalitka. Tudom-tudom, sokan furcsának találják, hogy valakinek tetszenek a madárkalitkák, de ha letesszük a szoba egyik sarkába, bele pedig mécseseket teszünk, nagyon jól mutat. Vagy akár régebbi könyveket is tarthatunk benne.

A piac egy hátsó szegletében van egy árus, akinél minden könyv 200 forintba került, Itt már hosszabb időre lecövekeltem, és nem tudtam betartani a „ma nem veszek semmit a lomispiacon” szabályomat. Hosszas nézelődés és nyálcsorgatás után két könyvvel távoztam. Az egyik egy Steinbeck kötet, a másik pedig a Balogh Tamás és Dlusztus Imre könyve, amely egy nyolcvanas évekbeli szegedi botrány történetét dolgozza fel.

A Budai Zsibvásár bája talán abban is rejlik, hogy a régi, már nagymamáink által is becsben tartott apróságok mellett megtaláljuk a kiszuperált cipőket és az akciós Nutellát, csokoládékat is.