Ezért érdemes megnézni a sajtófotó kiállítást

Javítóintézet, szegénységben élő gyerekek,és a Linkin Park egyik utolsó koncertje is megelevenedik a 36. Magyar Sajtófotó kiállítás képein. A díjátadón jártunk, ahol volt kollégánk, Török János munkáját is elismerték.

Arra a kérdésre, hogy érdemes-e megnézni a 36. Magyar Sajtófotó kiállítást akár harminchatodjára is, egyértelműen azt kell mondanom, hogy igen. Bár én még nem láttam harminchatszor, lévén, hogy nem élek ilyen régóta.

A megnyitót csütörtök este tartották, ami bőven tartogatott meglepetést és megható momentumokat. Urbán Tamás vehette át az újonnan alapított Fotóriporteri Életműdíjat, és láthatóan nem számított erre, könnyeivel küszködve lépett a színpadra és fogadta a megérdemelt vastapsot. Tőle vehette át volt kollégánk, Török János is a neki járó harmadik díjat, amelyet társadalomábrázolás kategóriában nyert Kecze Ferencről készült megrázó fotójával. Ezen kívül még természetfotó kategóriában is elnyerte a második helyezést a mártélyi hattyúkról készült képével.

Természetesen nemcsak Janó munkáiért érdemes megnézni a kiállítást, hanem mert olyan nem mindennapi dolgok tanúi lehetünk, mint egy javítóintézet mindennapjai, mélyszegénységben élő családok élete vagy épp idős artisták otthonai. Egyik személyes kedvencem volt az a sorozat, mely magyar írók dolgozószobáit mutatta be. De a zenerajongók biztosan sokáig nem tudnak majd elmozdulni a Linkin Park zenekar egyik utolsó koncertjén készült felvételek elől sem. A sajtófotó kiállítás képei megállásra késztetnek, inspirálnak és arra várnak, hogy tovább gondoljuk őket.

Antik Placc rajongó lettem

Aki jól ismer, tudja, hogy imádom az Ecseri piacot, de rátaláltam az Antik Placcra, ami olcsóbb és barátságosabb is az Ecserinél. Minden vasárnap tartják a Klauzál téri vásárcsarnokban, és garantáltan érdekes darabokra lehet bukkanni. Vigyázat: alkudni ér!

Vintage táskák (nemcsak úgy néz ki, tényleg régi), kalapok, antik sütőformák, lámpák, porcelánok és megannyi apróság áll hektikus rendezettséggel az Antik Placc standjain, amit minden vasárnap rendeznek a Klauzál téri vásárcsarnokban. Kevés árus, barátságos hangulat és alacsonyabb árak jellemzik, mint az Ecseri piacot, aminek szintén rajongója vagyok. 

Az kereskedők készséggel szóba elegyednek bárkivel, aki érdeklődik egy-egy holmi iránt, örömmel osztják meg a tárgyak történetét. Sőt: egy kis alkura is kaphatók. 

Mi például néhány nem mindennapi festmény készítőjéről tudtunk meg néhány érdekes dolgot egy igencsak hozzáértő régiségkereskedőtől. Személy szerint engem nagyon érdekelnek a régi konyhai eszközök, sütőformák, van is néhány ilyen darabom. Most is egy régi kockacukorszedővel távoztam, amelyet csirkeláb alakúra formáztak. Az ezüstözött kis csodát - ahogy a bátyámtól tanultam - hazatérvén fogkrémmel tisztítottam meg, hogy visszanyerjek valamicskét régi fényéből, természetesen csakis a patina megtartásával.

Az Antik Placc régiségrajongóknak és lakberendezés előtt állóknak kötelezően ajánlott, hiszen akár azt a különleges apróságot is megtalálhatjuk, amitől majd igazán otthon lesz a lakásunk. Vagy mint én: mindig bele lehet ütközni valamibe, ami a dédszülők vagy nagyszülők csecsebecséit juttatja az ember eszébe.

(Az Ecseri piacnak sem kell megsértődni, továbbra is ott van a legfinomabb lángos és a lelkesedésem töretlen :) )

Így tört meg a kuglófátok - tragédia és sikerstory egyben

Nemrégiben készítettem el életem első kuglófját, ami - túlzás nélkül állíthatom - tragikus lett. Nem sokkal később Kata barátnőm szenesített el egyet, így egy ideig mindketten jegeltük a dolgot. Most azonban megtörtük az átkot, két mennyei kuglófot vehettünk kis a sütőkből.

Az én kuglófom eperlekváros töltelékkel

Kata csokis-vaníliás kuglófja a Serpenyővirtuóz blogról

Az első kuglóf recept, amit kipróbáltam kovászkészítéssel kezdődött, lelkesen meg is csináltam, pedig még soha életemben nem próbáltam. A munkával töltött nap után kissé hosszadalmasnak tűnt a procedúra, főleg, mire még a pudingos tölteléket is megcsináltam, feltekertem, és betettem sülni. A végeredmény borzalmas lett. Melegen még nem tűnt annak, hiszen nem lehetett tudni, hogy a folyékony belső a pudingnak köszönhető vagy annak, hogy nyers. Mire kihűlt, kiderült: az utóbbiról van szó. Le is fényképeztem volna a blogra, de dühömben kivágtam a kukába. 

Nem sokkal később Kata barátnőm szenesített el egy diós-mézes kuglófot, bár, a külső, meglehetősen fekete kérget lefejtve a belsejét ki tudtuk enni belőle. Ő egy ideig a külsejével is próbálkozott, mondván: nem dobunk ki semmit. Végül feladta. 

Majd teljesen véletlenül egy napon gondoltunk arra, hogy a konyhában nincs helye az önsajnálatnak, ismét megpróbáljuk. Kata a Serpenyővirtuóz blog csokis-vaníliás kuglóf receptjét választotta, én pedig a Nők Lapja Konyha Desszert egyik régebbi számában található receptből merítettem ihletett. Ezt mutatom most meg nektek.

Eperlekváros kuglóf

Hozzávalók: 

• 40 dkg liszt + a formához
• 8 dkg vaj + a formához 
• 2 dl tej
• 6 dkg cukor
• 3 dkg élesztő
• egy csipet só
• 2 tojássárgája
• jó adag eperlekvár
• porcukor a szóráshoz

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, majd meleg helyen hagyjuk felfutni. Egy tálban összekeverjük a lisztet és a sót, majd elmorzsoljuk benne a vajat. Beletesszük a tojássárgáját, majd hozzáöntjük a felfutott élesztőt. Addig dagasztjuk, amíg fényes tésztát nem kapunk, és tiszta nem lesz a tál. Meleg helyen letakarva 30 percig kelesztjük. 

Amikor megkelt, lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd egy 30x40 centiméteres téglalappá nyújtjuk. Hosszában, 3 csíkban lekvárt kenünk rá, majd lazán feltekerjük. A vajazott, lisztezett kuglófformába tesszük, majd letakarva még 30 percet kelesztjük, ezután pedig 160 fokon sütjük nagyjából 45 percig. Tűpróbával ellenőrizzük. Hagyjuk kicsit hűlni, mielőtt kivennénk a formából, tálalás előtt hintsük meg porcukorral. Sokáig puha marad, mi felszeletelve, vajjal megkenve reggelikre fogyasztottuk.

20 perces tésztaszósz recept rohanós napokra

A munkába is szeretek saját magam készítette ebédet vinni, nem vagyok a rendelés híve. Persze, sokszor nekem sincs kedvem esténként sok időt a konyhában tölteni azért, hogy másnapra legyen mit a kis dobozaimba pakolni. Erre az esetre találtam ki ezt a nagyon gyors, mégis isteni finom tésztaszósz receptet. 

Én most a Kata barátnőmtől Rómából kapott olasz tésztafűszert használtam hozzá, melyben só, bazsalikom, oregánó és szárított paradicsom van, de ha nincs ilyen a háznál, akkor szárított vagy friss bazsalikomot használok. De ha akad a hűtőben egy kis maradék olívaolajban eltett, szárított paradicsom, akkor azt is beletehetjük. A recept nagyon gyors, nagyon egyszerű, mégis igazi ízélményt nyújt.

Ha épp húsmentes napot tartunk, készíthetjük gombával vagy kukoricával is. Ilyenkor a szalonna zsiradékát olívaolajjal helyettesítsük. 

Tejszínes-baconos tészta

Hozzávalók:

• 25 dkg orsótészta
• 0,5 l főzőtejszín
• 15 dkg sajt
• 15-20 dkg bacon
• 1 fej vöröshagyma
• 1,5-2 teáskanál fűszerkeverék/bazsalikom
• 1 teáskanál étkezési keményítő

Elkészítés:

A szósz elkészítésével egy időben tegyük fel forrni a vizet, majd főni a tésztát, mert így nagyjából egy időben készülnek majd el. A tésztát enyhén sós vízben főzzük meg, tegyünk bele egy csepp olívaolajat is. 

A bacont és a hagymát kockázzuk fel. A bacont tegyük egy magas falú serpenyőbe, pirítsuk meg. Amikor kész, szedjük papírtörlőre, ha túl sok zsír sül ki belőle, én kicsit le szoktam belőle önteni, hogy ne legyen túl nehéz a tésztaszósz. A megmaradt zsiradékon dinszteljük meg a felkockázott vöröshagymát, amikor már majdnem kész, szórjuk meg a fűszerrel. Öntsük fel a főzőtejszínnel, sózzuk meg, majd forraljuk fel, közben pedig reszeljük le a sajtot. Amikor a tejszínes keverék felforrt, a tészta megfőtt, a tésztát öntsük a tejszínes keverékhez, majd tegyük bele a reszelt sajtot is. Ha a sajt felolvadása után nem elég sűrű a szósz 1 teáskanál étkezési keményítővel sűrítsük be, majd tegyük bele a félretett baconszalonnát.