2018. augusztus 19., vasárnap

Tökéletes vendégváró: lekváros-diós rugelach

Édes, omlós és számtalan variációban el lehet készíteni: ez a rugelach. Vendégváró gyanánt szoktam sütni, a barátnőm, Kata pedig általában sós formában készíti. Szinte elronthatatlan és bármilyen ízkombinációban ínycsiklandó. 

A legtöbben idegenkednek az aprósüteményektől , egészen eddig én sem sűrűn készítettem. Macerás az apró részeltek, a szaggatás vagy akár a formázás miatt, ez azonban pofonegyszerű. A rugelach-ot egy tradicionális zsidó süteményként tartják számon, ha pedig az alapreceptet megjegyezzük, szinte bárhogyan variálhatjuk. Kata barátnőm általában sajtos verzióban készíti, én lekvárt, diót vagy mandulát használok. Először málnalekvárt és darált mandulát használtam, most azonban egy cseresznye-ribizli-málna keveréket párosítottam darált dióval, de készítettem már a klasszikus barack lekvár-dió párossal is. Volt már olyan vendégünk, aki egyszerre kettőt vett a kínálótálból, hogy spóroljon a mozgással. Garantált a siker!



Lekváros-diós rugelach

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 15 dkg vaj
  • 15 natúr krémsajt
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 25 dkg liszt + a nyújtáshoz

A töltelékhez:
  • 20-25 dkg lekvár
  • 15 dkg darált dió
  • 1 tojás a kenéshez


Elkészítés: 
Habosra keverjük a vajat a cukorral és a krémsajttal, majd hozzákeverjük a sót és a lisztet, tésztává gyúrjuk. Két részre osztjuk, fóliába csomagoljuk, majd hűtőbe tesszük fél órára. 
Ha letelt a fél óra, mindét cipőt 20-25 cm átmérőjű körré nyújtjuk, vékonyan megkenjük lekvárral, majd megszórjuk a darált dióval. Ezután mindkét korongot 16 cikkre vágjuk, kívülről befelé kiflikké tekerjük a háromszögeket.
Tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire, kenjük meg a kifliket egy felvert tojással és tegyük 170 fokos sütőbe. Süssük őket addig, amíg szép aranyszínűek nem lesznek. Ne zsúfoljuk az összeset egy tepsire, süssük több adagban!