Ebből a fánkból falatozott Örkény István is

Na jó, nem abból, amit én sütöttem, hanem abból, amelyet második felesége, F. Nagy Angéla készített. Én is az ő receptjét használom anyukámhoz és a nővéremhez hasonlóan.

F. Nagy Angéla vitathatatlanul a múlt század egyik legnagyobb szakácskönyvírója volt, A család szakácskönyve pedig a legtöbb háztartás polcán megtalálható. Vagy, ahogy nálunk: a polcra sem kerül fel, hiszen szinte minden héten használjuk.

A szülői házban lévő példánynak már a fedlapja is leszakadt és elveszett, annyit forgattuk, így feliratkoztam az antikvarium.hu oldalon a könyv várólistájára, hogy nekem is legyen egy saját példányom, és ugyanolyan finomságokat tudjak készíteni, mint az anyukám. Nagyjából 1 év kellett, hogy valaki beadjon egy példányt, rögtön le is csaptam rá, így már én is rendszeresen használom.

Gondoltam, megmutatom a benne szereplő fánk receptet, hiszen én is most sütöttem először, pontosan betartottam a leírtakat, és nagyszerűen sikerült. Két személyre fél adagot készítettem, a tej mennyiségét azonban nem adja meg a recept. A teljes adaghoz fél liter vagy annál kicsit kevesebb kell, a fél adaghoz kicsit kevesebb mint 1 bögrét (2,5 dl) használtam. Fánkszaggatóm nem volt, így pohárral szaggattam.

Farsangi szalagos fánk

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 3 dkg élesztő
• tej
• 4 tojássárgája
• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• a sütéshez bőven olaj

Elkészítés:

Az élesztőt egy fél bögre, 2 dkg cukorral édesített tejben megfuttatjuk. Ha már szépen feljött, összedolgozzuk a vajjal összemorzsolt liszttel, a tojássárgákkal, a cukorral, a vaníliás cukorral, és annyi langyos tejjel, hogy közepes keménységű kelt tésztát kapjunk. Langyos helyen duplájára kelesztjük, majd lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, és fánkszaggatóval kiszúrjuk. Letakarva még 10 percig kelesztjük, majd nagyon bő, megmelegített olajba tesszük a fánkokat. Előtte még nyomjuk be a közepüket. Egyik oldalukat fedő alatt, kis lángon sütjük, a másikat fedő nélkül, nagyobb lángon, így szép "szalagos" lesz. Itatóspapírra szedve csöpögtetjük le. 

A Búsuló Juhász étteremben jártunk, majd megpróbáltunk az egyik fogáshoz hasonlót készíteni

Forró téli limonádé, a csokoládé minden formája, figyelmes kiszolgálás és csodás kilátás: néhány hete a Búsuló Juhász étteremben vacsoráztunk. Annyira rabul ejtett minket hely hangulata és az ételek, hogy megpróbáltunk az egyik fogáshoz hasonlót készíteni. Nem teljesen olyan lett, de mennyei.

Vacsorázni mentünk a Búsuló Juhász étterembe és fülig érő mosollyal az arcunkon távoztunk. A változatos ízvilágot felvonultató fogások mellé udvarias és kedves kiszolgálás párosult. A Citadella lábánál található étteremből nyíló kilátás már szinte legendás, és meg kell, hogy mondjam: a legendák igazak. Nem mindennapi látványt nyújt a kivilágított város, de a belső kialakítás is figyelemre méltó. A helyiség közepét úgy alakítottá ki, mintha egy fa tartaná a mennyezetet, a mellette lévő zsúrkocsikon található a ház kétféle kenyere, amelyet étvágygerjesztőként szolgáltak fel vajjal és házi tepertőkrémmel.

Amikor megérkeztek a fogások, szinte alig vártam, hogy felvághassam a rántott mangalicakarajomat, a paníron már rögtön látszott, hogy ropogós és könnyű. A köretként tálalt baconos káposzta és burgonya pedig olyan különleges ízvilágot és fűszerezést kapott, amilyet azóta is szeretnék újra megkóstolni. Mert akár kissé kommersznek is hangozhat, ha leegyszerűsítjük: rántotthús káposztával. De mégis az elkészítés és a fűszerezés olyannyira kreatív, hogy szinte feledhetetlenné teszi a fogást.

Gábor tányérján préselt malacoldalas díszelgett fekete lencsével, paszternákpürével, céklával és sós mogyoróval. A fogás nagyszerűségét leginkább az mutatja, hogy Gábor a hasonló ételekhez leginkább burgonyaköretet tud elképzelni, most azonban egyáltalán nem hiányzott neki, sőt! Ehhez a fogáshoz hasonlót próbáltunk ma elkészíteni, természetesen nem teljesen olyan lett, amilyen a Búsuló Juhászban, de annyira finomra sikerült, hogy ha legközelebb vendégeket fogadunk, biztosan ezt tálaljuk fel. A receptet meg is osztom veletek, hiszen a mutatós, de a kicsit sem drága hozzávalókból igazán házias, mégis elegáns fogást varázsolhatunk.

Ám előbb elmondanám, hogy az étteremben elköltött vacsora igazi színfoltja a desszert volt, vagyis a csokoládé szimfónia. A csoki különböző textúráit vonultatta fel, a csokimousse-tól a grillázsig, mindez pedig gyümölcsökkel, virágokkal, karamellszósszal és popcornnal díszítve.

Most azonban lássuk a receptet, amit bevallom, nem én, hanem Gábor készített el. Őt illeti a dicséret.

Sült malackaraj vöröslencse ágyon céklával, paszternákpürével és sós mogyoróval

Hozzávalók:
1,5 kg csontos malackaraj
só
bors
olaj
céklasaláta
mogyoró

A lencséhez:
20 dkg vöröslencse
só
bors
4 evőkanál balzsamecet
1,5 dl víz

A paszternákpüréhez:
1 db paszternák
200 ml főzőtejszín
1 dl tej
só
bors

Elkészítés:
A malacbőrt beirdaljuk, sózzuk, borsozzuk minden oldalát. A tepsibe kevés olajat teszünk, ráhelyezzük a húst bőrös felével felfelé, majd annyi vizet öntünk alá, hogy félig lepje el a húst. Alufóliával letakarjuk, 2 óráig 150 fokon sütjük, majd még egy órát 190 fokon ugyancsak fóliával. Ezután levesszók az alufóliát, a sütőt csak felső sütésre vagy grill fokozatra tesszük, és addig sütjük, amíg hólyagos nem lesz a malacbőr.

Közben elkészíthetjük a köretet. Meghámozzuk a paszternákot, felkockázzuk, megsózzuk, majd egy lábasba tesszük, felöntjük a főzőtejszínnel és a tejjel. A legkisebb lángon puhára főzzük. Ha kész, krumplitörővel pürésítjük, borsozzuk. Majd botmixerrel habosítjuk.

Kevés olívaolajat hevítünk, rátesszük a lencsét, sózzuk, borsozzuk, felöntjük a 1,5 dl vízzel. Amikor elkezd rotyogni, beletesszük a balzsamecetet. Fedő alatt takarékon főzzük kb. 30 percig. Nézzük rá néha, ha elfövi a vizét, pótoljuk. Csak addig főzzük, amíg a lencse puha nem lesz, ne essen szét.

Végül következzen a földimogyoró. Kicsit pirítsuk meg száraz serpenyőbe, majd késes mixerben aprítsuk össze. A serpenyőbe tegyünk egy pici olívaolajat, dobjuk vissza a mogyorót, sózzuk és pirítsuk még egy picit.

Tálaláskor ne feledjük a céklát sem, amelyet mi savanyúság árusnál szoktunk venni.

Nemcsak a Városligetben, hanem annak környékén is akadnak csodák

A Kőrössy-villa vélhetően Budapest egyik legámulatbaejtőbb épülete, még környezetéből is kiemelkedik, pedig a többi villa sem sokkal kevésbé impozáns. Ennek keresésére indultam, végül nem tudtam betelni a látvánnyal.

- Ott van, már látom - kiáltottam fel, mikor megláttam a Kőrössy-villát a maga vakítóan csodás valójában, amikor a Városligeti fasor felé közeledtünk. Furcsának tűnhet, hogy direkt ezt az épületet kerestem, de még az Indexen szúrtam ki, amikor bemutatták, melyek azok az épületek, amelyek részt vesznek az Év Épülete címért folytatott harcban. Természetesen a frissen felújított Kőrössy-villa is az indulók között volt, de ő nem ők nyertek, pedig én rájuk szavaztam.

Ez az épület igencsak modernnek és formabontónak számított szokatlan, szecessziós díszítőelemeivel, melyek most, a felújítás után régi fényüket mutatják a szemlélődőknek. Még az ólombetétes üvegablakokat is újragyártották, melyek egykor Róth Miksa műterméből kerültek ki. Miután megtaláltuk a fő úti célt, és kellőképp ámulatba estem, megnéztük a környező épülteket is. Varázslatos érzés, amikor az ember elképzeli, hogy 100 évvel ezelőtt ezek a villák még nem intézmények voltak, hanem prominens családok lakhelyei. És persze, a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházába is belebotlottunk, ez pedig minden irodalomszeretőnek mosolyt csal az arcára. De beszéljenek helyettem a képek!

A Kőrössy-villáról és a felújításról egyébként itt lehet részletesebben olvasni.

Ha már ott jártunk, nem hagyhattuk ki Vajdahunyad várát sem, ami nemcsak szépsége miatt volt meglepő, hanem azért is, mert sajnos még itt is hajléktalanok kénytelenek meghúzódni. Van abban valami döbbenetes látvány, amikor Mátyás és Beatrix domborműve alatt látjuk a hálózsákot és hevenyészett fekhelyet, miközben szőrmebundába burkolózott turisták pörögnek-forognak, hogy minél többet lássanak, minél több csodával térjenek haza.

Habos francia palacsinta pofonegyszerűen

Palacsinta kis csavarral: leginkább így tudnám jellemezni ezt a receptet, melyet egy pár évvel ezelőtti Édes Élet magazinban találtam. A receptet egyébként Cseh János séf adta a lapnak, aki többek között a Gundel étterem séfje is volt.

Munka közben csörgött a telefonom, a párom, Gábor hívott. Mivel ő is dolgozott, gyorsan elhadarta:

"Tudod, mi van ma? A palacsinta világnapja! Akkor megsütöd este azt a finom palacsintát, amit szoktál? Tudod, amelyiket egy héten kétszer is meg tudnék enni!" Persze, hogy tudtam melyikről beszél, meg is sütöttem. 

Úgy gondolom, hogy mindenkinek a nagymamája és az anyukája palacsintája a kedvence. Nekem sem sikerült ezeket utánozni, így megkerestem azt a receptet, amit majd hozzám köt a család. Azt hiszem, sikerült.

Habos francia palacsinta

Hozzávalók:

• 2 db tojás
• 450 ml tej
• 40 g olvasztott vaj
• 1 csipet tengeri só
• fél citrom reszelt héja
• 120 g liszt
• olaj a sütéshez

Elkészítés:

A tojásokat válasszuk ketté, a sárgájukat tegyük a nagyobb edénybe. A fehérjét tegyük félre, a sárgájához pedig adjuk hozzá a fél citrom reszelt héját, a sót és a tejet, a vajat olvasszuk fel. Keverjük csomómentesre a liszttel és az olvasztott vajjal. A tojásfehérjét verjük kemény habbá, majd adagoljuk az előbbiekhez. Úgy oszlassuk el a habot a keverékben, hogy ne menjen ki belőle a levegő, ugyanis ettől lesz könnyű állaga a palacsintánknak. A sütés már a szokásos módon zajlik: kenjük meg olajjal a forró serpenyőt, és tegyünk bele egy adag tésztát. Mindkét felét süssük aranyszínűre (nagyjából 1 perc). Nem baj, ha nem lesz szabályos az alakja. Én lekvárral és darált dióval szoktam tálalni, de vaníliamártást is készítettem már hozzá.

Házi csokitól a legfinomabb pörköltig - kalandozás a Mangalica Fesztiválon

Azok a turisták, akik ezen a hétvégén a Szabadság tér történelmi emlékhelyeit szerették volna felkeresni, bizonyára csalódtak egy picit, hiszen a Mangalica Fesztivál standjai uralták a teret. Vasárnap is megéri kilátogatni.

Még azoknak is ajánlanám a Szabadság téri Mangalica Fesztivált, akik leginkább hús nélkül tudják elképzelni étkezéseiket, hiszen számos finomság közül tudtunk mi is szemezgetni, amikor már elteltünk a főzőversenyen induló vendéglátónk, a szatymazi szakács, Rácz László ínycsiklandó pörköltjével. Különféle sajtokból összeállított sajtdoboz, házi csokoládé és gőzölgő forró italok között válogathatunk, ha nem a hatalmas sonkák, kolbászok és frissensült tepertő áll a kicsi szívünk középpontjában.

A hideg is sokkal elviselhetőbb, ha például egy pohár forró rumos cigánymeggybort vagy az általam oly kedvelt forralt Kontyos gyümölcsbort kortyolgatjuk, amíg a finomságok és kézműves termékek erdejében bolyongunk. Bár a fagyoskodást vendéglátónk is segített elkerülni, hiszen a bogrács mellett Erdélyből hozott áfonyalikőr és egy kis pálinka is lapult a tarsolyában. Laci bácsi egy dolgot biztosan nagyon szeret, vendégül látni azokat, akiket kedvel, és természetesen ügyel a részletekre is. Pálinkát is kaphatunk tőle például faragott botjából, melyben – mint mondta – négy deci is elfér. Vagy épp abból az általa barkácsolt, távirányítású pálinkaadagolóból, melynek tetején egy kis szakács áll, a melengető nedű pedig egy bizonyos helyről csorog a pici poharakba. De inkább beszéljen helyettem a fotó:

Laci bácsi főztjében most sem csalódtunk, a hús omlós, a szaft sűrű, a piros arany pedig természetesen házi volt épp úgy, ahogyan a pálinka. A rendezvény külön pozitívumaként és színfoltjaként emelném ki a színpadon fellépő zenekarokat is. A jazz, a szving és a különféle stílusok váltakoztak, azonban egy garantált volt: az igényes szórakoztatás.

Szécsi Noémi úrhölgyeinek nyomába szegődtem - könyvkritika és felfedezés

Miket főztek, milyen lakásban éltek, de főként hogyan bontakozott ki a nők saját sorsának irányítása – minderről olvashatunk Szécsi Noémi és Géra Eleonóra A modern budapesti úrinő (1914-1939) című kötetében. A két írónő varázslatos valósággal festi le a nők és lányok mindennapjait, amelyben sokszor mi is magunkra ismerhetünk.

Először síeltek a Normafán, szépségszalonba kezdtek járni, és lecserélték a hosszú kontyba tekert hajzuhatagot, a kurtább, praktikusabb rövid frizurára. Rengeteg változás állt be a korszak hölgyeinek életében, amelyek a mi életünkre is hatással vannak. Az olyan vezéralakok, mint Tormay Cécile, de az egyszerű, háztartást vezető úrinők is, akik cselédeiktől vették át a feladatokat, gyermeket neveltek és dolgoztak, vagy épp a cselédek, akik harcoltak jogaikért és az előkelőbb háztartási alkalmazott nevet viselték, mind tettek azért, hogy a mai korban élő nők nagyobb eredménnyel érvényesíthessék akaratukat. Róluk olvashatunk, az ő életük minden területére nyerhetünk bepillantást Szécsi Noémi és Géra Eleonóra A modern budapesti úrinő (1914-1939) című könyvéből, melyet a legkevésbé sem lehet a tankkönyv ízű jelzővel illetni. Korabeli fotókkal, levelekkel, naplóbejegyzésekkel és újságcikkekkel tették elragadóvá a kötetet.

Megtudhatjuk, hogy a háború mennyire szoktatta találékonyságra a nőket, hogyan rendeztek vacsorákat a jegyrendszer idején, vagy, hogy miért nem volt konyha a legkisebb lakásokban. De azt is láthatjuk, milyen volt azoknak a családoknak az élete, akik még mindig villákban és Andrássy úti palotákban éltek. Hol épültek az első budapesti kertes társasházak, amelyeket csak a legelőkelőbb réteg tudott megfizetni. Ezeknek a lakásoknak pedig miért adott plusz vonzerőt a közös porszívó. Bohókásnak tűnhet, hogy még ezekben az időkben is stílusirányzatok és lakástípusok csatáztak egymással, és persze az is, ahogyan próbálták a régi idők fényét a modern igényekkel ötvözni a kisebb élettérbe szorult családok.

Egy kicsit én is a múltban élem a mindennapjaimat, így főleg azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik hasonló szemlélettel járják Budapest utcáit. Amikor a Gellért Szálló előtt sétálok, nem az ott parkoló luxusautókat látom, hanem a szecessziós épület tiszteletet parancsoló patinájára pillantok, és arra gondolok, milyen érzés lehetett villamossal vagy fogattal érkezni az első bálra egy fiatal tizenéves lánynak, ahol először táncolhatta át az éjszakát.

Lépcsőházbelső a Bartók Béla úton

Bevallom, nagyon sok oldalt megjelöltem a könyvben, itt olyan helyszínekre bukkantam, melyeket magam is szeretnék felfedezni, hogy beleéljem magam a könyvben szereplő leányok és nők életébe. Az első ilyen helyszín a XI. kerületben van, mégpedig a Gellért hegyen. Így csak néhány saroknyit kellett sétálnom ahhoz, hogy megtaláljam a már említett kertes társasházakat. A csendes utcák minden kanyarulatából csodás kilátás nyílik a városra, szinte alig kell kaptatni, hogy felérjünk a Citadellához. Arról nem is beszélve, hogy fel-felbukkannak az általam oly kedvelt szecessziós stílus jegyei. Minden ház minden szobája külön történeteket rejt. Állandó felfedezőpartnerem és párom, Gábor kedvenc perverziója, hogy a kapucsengőre írt neveket olvasgatja. Ennek eddig nem sok hasznát láttuk, de most felfedeztük például Alexander Brody író, üzletember, Bródy Sándor író unokájának lakását is.

A kis kilátóból csodás látvány nyílik a városra, kár, hogy összefirkálták.

Pikáns és krémes kukoricaleves

Egyszerre édes és csípős, az a mennyei kukoricakrémleves, amit a minap készítettem egy könnyű ebéd gyanánt.

Valami igazán egyszerűt szerettem volna, így előástam ezt a receptet, amit valamikor egy újságból vágtam ki. Az arányokat szoktam kicsit variálni annak megfelelően, hogy hányan ülünk asztalhoz, most például vendégünk is volt. A levesbetétekkel is fel lehet dobni ezt az egyszerű finomságot. Bevallom, zöldségalaplé helyett én leveskockát használtam, hogy felgyorsítsam a folyamatot.

Krémes kukoricaleves

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj
• 400-450 g konzerv kukorica
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 dl főzőtejszín
• 7 dl alaplé
• só
• bors

A levesbetéthez:

• sajt
• kenyér
• olívaolaj
• chili paprika

Elkészítés:

A vajon pároljuk üvegesre a kockára vágott hagymát és fokhagymát, majd a levétől megszabadított kukoricát öntsük rá. Forgassuk össze, majd öntsük fel a 7 dl alaplével. Főzzük puhára nagyjából 10 perc alatt. Ezután jöhet a turmixolás. Turmixoljuk simára a levesalapot, bár a kukoricaszemek héja valamennyire megmarad benne, ezért, aki szeretné, átnyomkodhatja egy szűrőn is. Amikor leturmixoltuk, tegyük vissza a gázra, és öntsük fel a főzőtejszínnel, sózzuk, borsozzuk, forraljuk össze.

A tálaláshoz reszeljünk egy kis sajtot a tányérba, majd kanalazzuk rá a levest. Tegyünk bele néhány kenyérkockát, ha maradt kukorica, abból is tegyünk keveset a tányérba. Szórjuk meg chilipehellyel. Mivel én szeretem a csípőset, még egy kis jalapenos olívaolajat is csepegtettem bele.

Kruton, azaz pirított kenyérkocka készítés kétféleképpen:

1. Egyszerűen sütőben:

Melegítsük elő a sütőt, a kockákra vágott kenyeret tegyük egy kisebb tesibe, majd locsoljuk meg olívaolajjal. Választhatunk fűszeres olajat is, hogy még pikánsabb legyen a végeredmény.

2. Serpenyőben sajttal:

Forrósítsunk fel egy serpenyőt, locsoljunk bele bőven olívaolajat, majd dogjuk rá a kenyérkockát. Mivel a kenyér gyorsan felszívja, néha még locsoljuk meg kicsit. Folyamatosan mozgassuk, mert könnyen odakap. A végén reszeljünk rá egy kis sajtot, azzal is fogassuk össze. Ehhez legjobb a parmezán.