Miket főztek, milyen lakásban
éltek, de főként hogyan bontakozott ki a nők saját sorsának irányítása – minderről olvashatunk
Szécsi Noémi és Géra Eleonóra A modern budapesti úrinő (1914-1939) című
kötetében. A két írónő varázslatos valósággal festi le a nők és lányok
mindennapjait, amelyben sokszor mi is magunkra ismerhetünk.
Először
síeltek a Normafán, szépségszalonba kezdtek járni, és lecserélték a hosszú
kontyba tekert hajzuhatagot, a kurtább, praktikusabb rövid frizurára. Rengeteg
változás állt be a korszak hölgyeinek életében, amelyek a mi életünkre is
hatással vannak. Az olyan vezéralakok, mint Tormay Cécile, de az egyszerű,
háztartást vezető úrinők is, akik cselédeiktől vették át a feladatokat, gyermeket
neveltek és dolgoztak, vagy épp a cselédek, akik harcoltak jogaikért és az
előkelőbb háztartási alkalmazott nevet viselték, mind tettek azért, hogy a mai
korban élő nők nagyobb eredménnyel érvényesíthessék akaratukat. Róluk
olvashatunk, az ő életük minden területére nyerhetünk bepillantást Szécsi Noémi
és Géra Eleonóra A modern budapesti úrinő (1914-1939) című könyvéből, melyet a
legkevésbé sem lehet a tankkönyv ízű jelzővel illetni. Korabeli fotókkal, levelekkel,
naplóbejegyzésekkel és újságcikkekkel tették elragadóvá a kötetet.
Megtudhatjuk,
hogy a háború mennyire szoktatta találékonyságra a nőket, hogyan rendeztek
vacsorákat a jegyrendszer idején, vagy, hogy miért nem volt konyha a legkisebb
lakásokban. De azt is láthatjuk, milyen volt azoknak a családoknak az élete,
akik még mindig villákban és Andrássy úti palotákban éltek. Hol épültek az első
budapesti kertes társasházak, amelyeket csak a legelőkelőbb réteg tudott
megfizetni. Ezeknek a lakásoknak pedig miért adott plusz vonzerőt a közös porszívó. Bohókásnak tűnhet, hogy még ezekben az időkben is stílusirányzatok
és lakástípusok csatáztak egymással, és persze az is, ahogyan próbálták a régi idők fényét a
modern igényekkel ötvözni a kisebb élettérbe szorult családok.
Egy
kicsit én is a múltban élem a mindennapjaimat, így főleg azoknak ajánlom ezt a
könyvet, akik hasonló szemlélettel járják Budapest utcáit. Amikor a Gellért
Szálló előtt sétálok, nem az ott parkoló luxusautókat látom, hanem a
szecessziós épület tiszteletet parancsoló patinájára pillantok, és arra
gondolok, milyen érzés lehetett villamossal vagy fogattal érkezni az első bálra
egy fiatal tizenéves lánynak, ahol először táncolhatta át az éjszakát.
 |
| Lépcsőházbelső a Bartók Béla úton |
Bevallom,
nagyon sok oldalt megjelöltem a könyvben, itt olyan helyszínekre bukkantam,
melyeket magam is szeretnék felfedezni, hogy beleéljem magam a könyvben szereplő
leányok és nők életébe. Az első ilyen helyszín a XI. kerületben van, mégpedig
a Gellért hegyen. Így csak néhány saroknyit kellett sétálnom ahhoz, hogy megtaláljam
a már említett kertes társasházakat. A csendes utcák minden kanyarulatából
csodás kilátás nyílik a városra, szinte alig kell kaptatni, hogy felérjünk a
Citadellához. Arról nem is beszélve, hogy fel-felbukkannak az általam oly
kedvelt szecessziós stílus jegyei. Minden ház minden szobája külön történeteket
rejt. Állandó felfedezőpartnerem és párom, Gábor kedvenc perverziója, hogy a
kapucsengőre írt neveket olvasgatja. Ennek eddig nem sok hasznát láttuk, de
most felfedeztük például Alexander Brody író, üzletember, Bródy Sándor író
unokájának lakását is.
 |
| A kis kilátóból csodás látvány nyílik a városra, kár, hogy összefirkálták. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése