- Ott van, már látom - kiáltottam fel, mikor megláttam a Kőrössy-villát a maga vakítóan csodás valójában, amikor a Városligeti fasor felé közeledtünk. Furcsának tűnhet, hogy direkt ezt az épületet kerestem, de még az Indexen szúrtam ki, amikor bemutatták, melyek azok az épületek, amelyek részt vesznek az Év Épülete címért folytatott harcban. Természetesen a frissen felújított Kőrössy-villa is az indulók között volt, de ő nem ők nyertek, pedig én rájuk szavaztam.
Ez az épület igencsak modernnek és formabontónak számított szokatlan, szecessziós díszítőelemeivel, melyek most, a felújítás után régi fényüket mutatják a szemlélődőknek. Még az ólombetétes üvegablakokat is újragyártották, melyek egykor Róth Miksa műterméből kerültek ki. Miután megtaláltuk a fő úti célt, és kellőképp ámulatba estem, megnéztük a környező épülteket is. Varázslatos érzés, amikor az ember elképzeli, hogy 100 évvel ezelőtt ezek a villák még nem intézmények voltak, hanem prominens családok lakhelyei. És persze, a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházába is belebotlottunk, ez pedig minden irodalomszeretőnek mosolyt csal az arcára. De beszéljenek helyettem a képek!
A Kőrössy-villáról és a felújításról egyébként itt lehet részletesebben olvasni.
Ha már ott jártunk, nem hagyhattuk ki Vajdahunyad várát sem, ami nemcsak szépsége miatt volt meglepő, hanem azért is, mert sajnos még itt is hajléktalanok kénytelenek meghúzódni. Van abban valami döbbenetes látvány, amikor Mátyás és Beatrix domborműve alatt látjuk a hálózsákot és hevenyészett fekhelyet, miközben szőrmebundába burkolózott turisták pörögnek-forognak, hogy minél többet lássanak, minél több csodával térjenek haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése