Nem mindennapi szobrok nyomába eredtünk a Budai Várban

Vajon miért fénylik Hadik András lovasszobrának heréje, és melyik szoborra mintázta rá saját magát Schulek Frigyes? A Török András által írt Budapest könyv kalauzolt azok között a látványosságok között, amelyek mellett talán az ott élők nagy része is minden figyelem nélkül sétál el.

Ha a Széll Kálmán térről a 16 és a 16A jelzésű autóbuszokkal indulunk el, hogy tegyünk egy sétát a várban, akkor célszerű a Szentháromság téren kezdeni utunkat. Itt található ugyanis az a Szent István szobor, melyről Török András Budapest könyvében azt olvashatjuk, hogy a talapzatot alkotó Schulek Frigyes saját magát is az alakok közé varázsolta. Egészen pontosan azt írja a főváros legszakavatottabb tudora, hogy míg a bronzszobrot Stróbl Alajos készítette, addig a talapzatot a már említett művész formálta meg. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a testmagasságban elhelyezett alakokat, akkor láthatjuk, hogy a keleti oldalon lévő reliefben, a hosszú szakállas férfi, aki a templomot térden állva nyújtja a király felé, maga Schulek.

Ha innen Jamie Oliver étterme felé indulunk el, tehát nem a Halászbástya, hanem a várnegyed hátsó részén szeretnénk élvezni a kilátást, akkor nem kerülhetjük el Hadik András daliás alakját sem. A szobor, melyet ifj. Vastagh György készített, 1937-ben avatták fel, és nemcsak a ló és lovas közti összhangról nevezetes, hanem egy különleges diákhiedelemről is. A műegyetemistáknak akkor sem kell izgulniuk, ha a soron következő vizsga előtt nem találnak négylevelű lóherét, hiszen a babona szerint, aki felmászik a szobor talapzatára, és megérinti a ló heréit, hatalmas szerencse éri. Török András könyve szerint vizsgaidőszakban a diákok ma is gyakran zarándokolnak az alkotáshoz. Ennek következtében a herék úgy fénylenek, mint a mitológiából ismeret Paris aranyalmája, míg a szobor többi részén már úrrá lett az évek során képződött zöldes patina.

Bevallom, egyik személyes kedvencem a Mátyás kútja, melyen már gyerekkorom óta figyelem nem mindennapi módon megformált állatokat. Az útikönyv szerint a Stróbl Alajos keze munkáját dicsérő szobron nemcsak a vadászaton lévő Mátyás királyt, a közrendű leányt, Szép Ilonkát, és a vadászmestert láthatjuk, hanem három ebet is, akik mind más-más lelkiállapotban vannak. Egyikük szimatol, keresi a vadat, másikuk, mint aki jól végezte dolgát, csahol és üldögél, a harmadik kutya pedig mintha éppen jelezne a vadászoknak, merre találják a legfenségesebb vadat. Érdemes figyelmet szentelni nekik is, mielőtt a Nemzeti Galéria felé folytatjuk sétánkat.

Számomra a mostani sétán külön öröm volt egészen közelről nézegetni a kedvenc madaram egy, már emberekhez igencsak hozzászokott példányát, egy barátságos, fekete gombszemekkel fürkésző dolmányos varjút. Róla is mutatok egy képet, igazán mókás ez a kis rátarti állat.