Nyugodt, zöld helyet kerestünk a késő tavaszi melegek beköszöntével. A szegedi élet után ahhoz kissé nehéz volt hozzászokni, hogy többet kell utazni, ha árnyas, fákkal szegélyezett parkra vágyunk. De rájöttünk, hogy közelebb vannak, mint gondolnánk. A Filozófusok kertjében és a Citadellánál jártunk.
Kétségbeesetten vágytam egy olyan helyre, ahol egyszerűen csak leülhetek egy padra vagy éppen a fűbe, és bámulhatom a zöldet. Jó, a kétségbeesettség túlzás, de tényleg nagyon hiányzott a szegedi füvészkert, ahová csak úgy el lehet ugrani, ha ez ember ott él.
 |
| A filozófusok |
 |
| A régi villák látványa önmagában is megér egy sétát |
 |
| Kilátás a várra |
Hasonló nyugalmat találtam viszont a Gellért-hegyen, a Filozófusok kertjében. Csodás kilátás nyílik a várra és a városra, csendes, békés. Kifejezetten ajánlom ideköltözött vidékieknek, tehát olyanoknak, mint én is. Élveztem a napsütést, a szép zöld gyepet, a kis ösvényeket és a körben méltóságteljesen magasodó ódon villák látványát.
 |
| Virágok a Citadella melletti parkban |
 |
| A Citadella |
 |
| Kilátás a szobortól |
Innen átsétáltunk a Citadellához. Ne dőljünk be a tábláknak, azok az autóknak mutatják az utat, gyalog azonban hamarabb odaérhetünk. Csak tartsunk abba az irányba, amerre a szobrot sejtjük! Nemcsak a szobor miatt érdemes odazarándokolni, hanem a mellette található csodaszép park miatt is, ahol szintén csendre és békére találhatunk egy árnyas padon. Amikor ott jártunk, többen jógáztak, piknikeztek.
 |
| Ilyen vadregényes utakon sétálhatunk át a Citadellától a Gellért-szoborig |
A napsütés annyira feltöltött minket energiával, hogy innen a kis ösvényeken és lépcsőkön átsétáltunk Gellért püspök szobrához, onnan pedig egészen le a hegy lábához. Míg a belvárosban meleg volt és tűzött a nap, addig itt, a fák között hűvös volt, csend és úgy éreztük magunkat, mintha például a Mátrában sétálnánk egy eldugott hegyi utacskákon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése