A közlekedés buktatói
Kiadós reggeli után indultunk Esztergomba egy napfényes hétfői napon. Kényelmes cipőt húztunk és felültünk egy vonatra. Fél óránként járnak a vonatok Budapest-Nyugati pályaudvar és Esztergom között, ám ne kövessük el azt a hibát, hogy bízunk a közlekedésben. Már induláskor késve indultunk, nagyjából 20 perccel. Tényleg kellett a kiadós reggeli.
 |
| Templom és történelmi épületek mindenütt |
Az úton is érdemes nézelődni, hiszen hangulatos kis tájakon keresztül visz a vonat. Esztergomban pedig már jól ismert panelházak látványa fogadja a turistákat, a helyijáratos busz a vonatállomás mellől indul, ami bevisz a belvárosba. Érdemes előre megnézni a menetrendet, hiszen a busz ritkán jár, kíméljük meg magunkat a várakozástól. Bár mi erről is majdnem lemaradtunk, hiszen ilyen buszt utoljára a Szentes-Szegvár 10 kilométeres távon láttam, Gábor pedig azt hitte, hogy valamilyen tanulójárat. Mondván: arra szoktak ilyen retro járatot küldeni. Végül kiderült, tényleg ez a helyijárat.
 |
| Esztergomi retro |
Érdemes könyvet vinni, ugyanis hazafelé - állítólag jegyvizsgáló hiányában - kimaradt egy vonat. Ez kicsit változtatott a kedélyállapotomon, de végül megbékéltem a helyzettel.
Szánjunk időt a bolyongásra!
Nem telt bele sok idő és leszálltunk a bazilikánál a helyijáratról, sétáltunk egy kicsit a város hangulatos, szűk utcáin. Semmit nem néztünk meg előre az interneten, így a naív felfedező rácsodálkozásával jártuk a települést. Hamar rájöttünk: Esztergomban minden harmadik emberre jut egy templom. És persze mind gyönyörű.
 |
| Nem lehet megunni a sétát |
 |
| Érdemes átsétálni a Mária Valéria hídon |
Átsétáltunk a Mária Valéria hídon a szlovákiai Párkányba, ahol egy fagyi és finom sütemények vártak ránk. Párkány nem az a település, amire hetekig gondolunk vissza arcunkon ábrándos kifejezéssel, de annak viszont van egy hangulata, hogy csak egy híd kell ahhoz, hogy egy másik országban találjuk magunkat. Nem beszélve arról, milyen csodás látványt nyújt a hídról a bazilika.
Pihenj egyet ebéd közben!
Miközben sétálgattunk, megláttuk az egyetem tőszomszédságában a Csülök Csárdát, amelynek kerthelyisége tömve volt. Tettünk még egy kört, amíg felszabadult egy asztal, és leültünk ebédelni. A magyaros, mégsem unalmas fogások, az udvarias személyzet és a hely különleges atmoszférája meghozta az étvágyunkat. Régiségekkel volt berendezve az étterem, azt hiszem, nem kell tovább magyaráznom, miért tetszett annyira. Érdemes kipróbálni! Én hargiati flekkent ettem, Gábor pedig bakonyi gombás csülköt kapros sztrapacskával. Nem bántuk meg.
 |
| Hargiati flekken |
 |
| Gombás csülök sztrapacskával |
A bazilika kicsit sem unalmas
Közhelynek tűnhet, ám mégsem unalmas program az esztergomi bazilika. A kincstárat mi most kihagytuk, mert már mindketten láttuk, csak a kupolakilátóhoz gyalogoltunk fel. A pazar kilátás bőven megéri azt a sok száz lépcsőt, amit meg kell mászni. Mindenki győzze le a félelmét is irány a magasba!
 |
| Esztergomi bazilika |
 |
| Csodás kilátás a bazilika tetejéről |
+1 tipp:
Csak kényelmes cipőben érdemes elindulni, és ha valaki annyira meggondolatlan mint én, vagyis olyan cipőbe szuszakolja bele a lúdtalpbetétet, amibe egyébként nem fér bele, nézzen szembe a szomorú helyzettel, hogy a nyílt utca közepén kell kioperálnia onnan, majd belegyömöszölni a táskájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése