2017. november 28., kedd

Első felfedezésem: a szentendrei forrócsoki

Kávézókat, mindenféle finomságokat próbálok ki, felfedezem Budapest mindenki által ismert és rejtett zegzugait is. Négy hónapja költöztem ide, azóta szinte minden hétvégén kirándulok. Most elárulom, hol a legfinomabb a forrócsoki Szentendrén, ami a téli kényeztetés elengedhetetlen kelléke. A felfedezéshez segítségem is van, méghozzá egy nem mindennapi útikönyv, a Török Sándor által írt Budapest Könyv. 

Miután túl voltunk a meglehetősen nehéz albérletkeresésen és beköltöztünk új otthonunkba, egyik első budapesti hétvégénken felültünk a HÉV-re és Szentendrére kirándultunk. Az idő szinte tavaszias volt így a gyönyörű napsütésben róttuk a macskaköves utcákat. Épp jazz és borfesztivál volt, mi mégis valahogyan az Édeni Édességek Boltját szúrtuk ki. A kis üzletbe lépve úgy érezhetjük magunkat, mintha egy múlt század eleji édességboltban lennénk, a belső szobában egy pici kávézó kapott helyet. Letelepedtünk a kis asztalokhoz, néztem a kívánatos, kézzel készített bonbonokat, és rendeltem egy fűszeres forrócsokit. Mondanom sem kell, egy ilyen édesség bármilyen környezetben különleges élményt lett volna, de ebben az aprócska üzletben még nagyobb gasztronómiai élményt nyújtott.
A Dumtsa Jenő utcában található kis csokiboltban lehet kapni többek között kimérős teafüveket, és mindent, ami ahhoz kell, hogy otthon is minőségi édességeket készítsünk. Én például karamellás csokiforgácsot vásároltam, ami még inkább megédesíti a reggeli kávémat. Mivel az Édeni Édességnél elköltött néhány édes pillanat kellő erőt ad ahhoz, hogy nyakunkba vegyünk a települést, ne ragadjunk le, hanem a kulináris élménnyel felvértezve, fedezzük fel a templomokat, sétálóutcákat és csinos kis éttermeket. Legközelebb advent idején látogatok majd Szentendrére, ebből az alkalomból újabb finomságokra számítok majd, de biztos, hogy a forrócsokit nem hagyom ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése